Szinház és Divat 1917. december 23.

Előszó

Részlet:
ARMAND A SZINHÁZBAN. - Irta: Ruttkay György.

Armandnak fűszer- és csemegekereskedése volt a Terézkörúton. Én akkor kisfiú voltam és életemnek határozottan nevezetesebb eseményei közé tartozott, ha megjelenhettem. Armand üzletében ez természetes is volt, hiszen minden egyes látogatásom alkalmával miniatűr kis söröskriglit kaptam ajándékba, amelyben barna összeállott lekvár utánozta a sört és a lekvár fehér cukorszegélye pótolta a sör habját. Armand üzletének azonban volt nagyobb attrakciója is: piciny likőrösüvegek, hű másolatai az igaziaknak, amelyek tele voltak töltve színes cukrosvízzel és amelyek azért voltak ellenállhatatlanok, mert a nyakukon színes apró szalaggal odaerősített pici likőröspohár fityegett. Armand kimondhatatlanul imponált nekem, mert ura volt mind e zulccal töltött kis söröskrigliknek, az apró likőrösüvegekben színeskedő édesvíznek és tőle függött, hogy mit ad »ráadásul« e kincsek közül a háztartás számára vásárolt - és nézetem szerint merőben felesleges - fűszerek tetejébe.
Gimnazista koromban láttam viszont Armandot a régi Nemzeti Színház nézőterén. Elemér minden vasárnap este színházba ment a Nemzeti Színházban minden új darabot megnézett a harmadik előadásán, a premiérpénteket követő vasárnap. Ilyenkor Armand felvette a zsakettjét és az új sárga cipőjét, jegyet váltott az elsőemeleti támlásszék második sorába, ahová azonban csak akkor ült le, mikor a színpadi méla jelzésre elsötétedett a nézőtér. Vissza