A tigrisbőrös lovag

Előszó

Remekműveknek gyakran viszontagságos a sorsa: eltűnnek, eltemeti őket az idő, egy-egy nagy történeti katasztrófa. Hosszú századokon át ismeretlenül lappanganak, majd egyszer csak felszínre dobja őket egy szerencsés fordulat, s az elfeledett kincs ismét régi fényében ragyog. Ez történt Rusztaveli hatalmas eposzával is, A tigrisbőrös lovaggal.
Hatszáz év porát rázták le róla tudós kutatók, amikor a múlt század végén rábukkantak. A mongol hódítás, amely a XIII. században megpecsételte az önálló Grúzia sorsát, a grúz kultúra "aranykorának" is véget vetett. Pedig, ha rövid időre, ha csak egy századra is, Grúzia politikában és kultúrában egyaránt vezetőszerepet vívott ki magának a XII. században.
Ez a vezetőszerep nem hullott váratlanul, előkészületlenül a grúzok ölébe. A nagyrahivatott nép már a múltban is mutogatta tehetségének oroszlánkörmeit: időszámításunk IV. századában olyan híre van Keleten a grúz tudományosságnak, hogy görög tudósok, így Themistios filozófus, Grúziában végzi retorikai tanulmányait. De nem csupán a görög műveltség állt kölcsönhatásban a grúzzal; a kis ország kereskedelmi, hadi utak és kultúrák keresztútján feküdt: a Kelet és a Nyugat kapujában, s ez kultúráját mindig új és új tartalommal termékenyítette meg. Ez a kultúra szünet nélkül átvett és átadott, sajátságos, értékes öntvénnyé ötvözve különféle kultúrák elemeit... Vissza