Rügyező hagyatékunk

Előszó

Mit tudsz a tünő örömről /ami a rügyön dörömböl, /hőt-hűst váltó égbe bömböl!"
Weöres Sándor
Napjainkban soha nem látott mértékben nő az öngyógyítás és az ezoterikus műveltség utáni vágy, emellett azonban az alkímia és a mögötte álló világlátás, illetve tevékenység szinte ismeretlen. Az alkímián belül pedig még inkább ismeretlenség övezi ennek magyar hagyatékát. Emennek még csak említése is többnyire elnéző mosolyt szül az arcokon.
Pedig ez az a művészet, melyben a tudomány, a lélek és a szeretet nagy találkozása által megtermékenyül és átalakul az anyag. Az alkímiai átalakulás elsősorban belső út, mely maga a mű, átváltoztatás vagy transzmutáció. Az anyagi világban is látható létrehozott és anyagiasuk mű, nem „végtermék", hanem segítőtárs a további átalakuláshoz. A műveleti kifejezések, mint oldás, szétválasztás, lepárlás, érlelés, szűrés egyúttal a test és az elme újraszervezését, a testi- lelki -szellemi átalakulást is jelentik. Az alkímia útja a természet megismerésének belső útja, mely a Teremtőig vezet. Az alkimista nem akarja a világot megváltani, de felelősségtudattal dolgozik önmagán. Az alkímiai mű létrehozásánál állandó figyelemmel kell kísérni az élet forrását, szellemi eredetét. Közben a megalkotott mű lassan megtanítja a tanítványt a természettel való megértésére, majd a tapasztalatok által nyert feltárulások és felismerések útján a közvetlen, valós tudásra. Ahogy az alkimista előrehalad tudományában, egyre inkább felismeri az összefüggéseket élethelyzetei, életének történései, a természet változásai és váltakozásai között. Az alkímia, vagyis az önátalakítás művészete élő művészet. Azért nincs magyar mitológia, mert a magyarság a legutolsó időkig abban élt, vagyis élő a Vissza