Indiai történetek II.

Előszó

Volt egy kolostor Észak-Indiában, a Dhunni Bhagat Chubárá-ja. Hogy kicsoda és micsoda volt ez a Dhunni Bhagat, arra már nem emlékszik senki. Mindössze csak annyit tudnak még róla, hogy élt, szerzett egy kis pénzt és jóravaló hindu emberhez illő módon mindenét kegyes czélra - a Chubárá-ra áldozta. A Chubára csupa kitéglázott czellákból állott, a czellák falain pedig isteneknek, királyoknak és elefántoknak vidám szinü képmásai ékeskedtek; az élettől megviselt, fáradt papok nyugodtan üldögélhettek és elmélkedhettek itt a dolgok végső mivoltáról. A kertnek téglával kirakott gyalog ösvényeit ezer meg ezer meztelen láb taposta kátyusra; a téglák közül a mango-fák csoportosan nőttek ki és szent fügefák hajoltak a kerekes kut fölé, melynek kereke egész istenadta nap siránkozott. a lombok között papagályok rajzottak ide s tova, varju és mókus pedig szelid állat volt itten; tudta mind, hogy pap kezétől nem lesz bántódása.
Utszéli koldusok, amulett-kereskedők és szent kóborlók száz mértföldnyi környékből ellátogattak a Chubárá-ba - megpihenni. Mohamedánok, sikh-ek és hinduk békességesen keveredtek össze a fák alatt. Ide csak öregek jöttek el, és ha éppen csöndes éj volt, amikor a ki- s bejáró helyek vizszintesen forgó fa-keresztjéhez ért az ember, hát akkor tapasztalta, hogy ahány vallás csak van a világon, az mind bámulatosan hasonlit egymáshoz: és egyik épp olyan szintelen, mint a másik... Vissza