A magasabb világok megismerésének útja

Előszó

A körülöttünk lévő és alánk terített végtelenül változatos, színes, ragyogó és fenséges természeti birodalom három része: a fizikai-ásványi, a növényi és az állatvilág az, amellyel testünk, lelkünk, élő és érzékelő szervezetünk - érzékszerveink - által mindennapi, élő kapcsolatban vagyunk, amelyben megszületünk, felnövünk és amelynek testünket majd visszaadjuk. Fizikai testünkben hordjuk az ásványi-anyagi világ és a növényvilág alkotórészeit, ettől vagyunk szilárdak, ebből ered keringési és anyagcsere rendszerünk, ez éltet, ettől van „emberformánk". Hajói figyelünk lelki lényünkre, annak mélyén, a tudattalan és tudatos határán felismerjük „állati" mivoltunkat, indulatainkban, gerjedelmeinkben ellenőrizetlen vágyainkban, szimpátiáinkban stb. Mindezeket i saját önálló lehetőségeiket messze meghaladóan - sajátos, magasabb rendű emberi lényünkké organizáljuk. Ez az ember a természeti világokat hordozza, átalakítja és különleges mivoltánál fogva ő az egyetlen, aki mindezt átadhatja majd a magasabb világoknak. És ez az ember az, aki - ha különleges lehetőségeit és képességeit használni kezdi - betekinthet ezekbe a magasabb világokba és ott valóságos tapasztalatokat szerezhet. Az ember azért ilyen különleges lény, akinek különleges lehetőségei és képességei vannak, mert a természeti világokban ő az egyetlen, aki Énlény, azaz olyan szabad és független öntudattal rendelkező lény, amilyenhez hasonló itt nincs. De a magasabb szellemi világok minden tagja, az emberhez hasonlóan, én-lény, noha az én-tudat fokozataiban természetesen különbségek vannak. Az ember tehát az összekötő a magasabb világok és a természeti világok között, olyan mint egy fa, amelynek törzsén keresztül a gyökér és a lombozat között állandó kapcsolat, kétirányú áramlás létezik. Mindezt Rudolf Steiner mondja el így. Dehát évezredes kérdés: Léteznek-e egyáltalán a természeti és a normális érzékszervekkel tapasztalható emberi világon túli „magasabb világok"? Vissza