A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata IV.

Tartalom

Első előadás, Dornach 1924. szeptember 5 9
Az antropozófiai mozgalom szellemi ősképe. Az ember jelenlegi és
történelemelőtti tudatállapotai Az álomélet. A külső érzékszervi élet
kaotikus szimbólumai és a szellemi világ megnyilatkozásai. Az isteni szellemek alvó életünkben sorsunk szálait fonják és szövik.
Második előadás, Dornach, 1924. szeptember 7 23
A karma sorsunk tovább haladó fonala, kevéssé kötődik az
ember külső és belső hivatásával, sokkal inkább a belső lelki
erőkkel és ellenállásokkal, a morális összefüggésekkel. A sors
szálainak a kutatásához szükség van array hogy meglássuk a
különleges intimitásokat, az ember egészével kell foglalkoznunk. Carl Ludwig Schleich és August Strindberg.
Harmadik előadás, Dornach 1924. szeptember 10 36
A történelmi események alapját szellemi történések képezik;
ezeket belső indítékokként kell bevonnunk a világtörténelembe
és az életbe. A régebbi kultúrkorszakok eredményeit személyiségek viszik át a későbbi korokba, és közben megváltoztatják
ezeket. Új formájukban nem ismerhetők fel külső szemlélettel
belső áramlatok alakjában kell megfigyelnünk őket. Harun al
Rasid és tanácsadója. Az arabizmus az európai kultúrában. A
nyolcadik ökumenikus zsinat. A Michael áramlatát előkészítő
érzékfeletti összejövetel a XIX. század elején. Artus kerekasztala és a régi kozmikus kereszténység. A chartresi iskola. Brunetto Latini. Verulami Bacon és Amos Comenius.
Negyedik előadás, Dornach, 1924. szeptember 12 52
Michael előkészítő áramlatának továbbhaladása a keresztény
arisztotelikus és platonikus individualitások hatása révén. Natura istennő. Planetáris intelligenciák és az állócsillagok szellemi
hatalmai. A korábban Michael szolgálatában álló arisztotelikusok, a XII. és XIII. század fordulóján inkarnálódnak, és átveszik
a chartesi missziót. A skolasztika. A tudati lélek korában megjelenik a Földön a materializmus, ezzel egy időben Michael megalapítja széleskörű iskoláját az érzékfeletti világokban.
Ötödik előadás, Dornach 1924. szeptember 14 69
Az élő platonizmus alkonyi hangulata a chartresi iskolában,
mialatt Michael érzékfeletti iskolájában a jövő impulzusai jönnek létre. Ezek hatnak korunk antropozófiai mozgalmára. Julianus Apostata.
Hatodik előadás, Dornach, 1924. szeptember 16 81
Julianus Apostata - Herzeloyde - Tycho de Brache individualitása. Verulami Bacob démoni bálványai. Az érzékfeletti kultusz a XVIII és XIX. század fordulóján. Tycho de Brache révén Michael áramlatának értelmében inspiráló hatások jönnek létre. Schelling és Jákob Frohschammer.
Hetedik előadás, Dornach, 1924. szeptember 18 96
A csillagok, mint a szellemi lények telepei a kozmikus térben. A
karma megértéséhez a halál és újabb születés között kapcsolatba kell kerülnünk a csillagok lényeivel. Michael uralma ismét
utat nyit a halál és az újabb születés közti élet szellemi megértéséhez. Strader alakja. A wartburgi dalnokverseny. Heinrich von
Offerdingen.
Nyolcadik előadás, Dornach, 1924. szeptember 19 110
Történelmi személyiségek újratestesülései. Egy szkeptikus római filozófus, Mazarini bíboros, Hertling gróf. - VII. Gergely
pápa, Ernst Haeckel. - A remete, az apáca, Vladimír Solovjov
Kilencedik előadás, Dornach, 1924. szeptember 21 112
Mai szellemi életünk megértésének irányvonalai. Karmikus
akadályok megnyilvánulása a Thomas Campanella és Ottó
Weininger lelkében élő individualitás példáján: a régi vizionáriusok és a spirituális világnézet küzdelme a racionalizmussal és az intellektualizmussal.
Tizedik előadás, Dornach, 1924. szeptember 23 137
Az intellektualitás függetlenedése a lélek mélyebb rétegeitől
Mai civilizációnk teljesen intellektuálisan hangolt testei nem
engedik be az inkarnálódó lelkek régebbi spiritualitás át, ez a
tudatalatti rétegekbe húzódik vissza. Az antropozófia feladata
az intellektualizmus szellemi átalakítása, de számolnia kell a
kor racionalizmusával, hogy az eszmék megtalálják az utat a
szellemhez és lefelé a természethez. A spiritualitás felhalmozódása a lelkekben a XIX. század végén. A Platón, Hrosvitha,
Schröder inkarnációs sor.
Beszéd, Dornach, 1924. szeptember 28.
(Rudolf Steiner utolsó előadása) 151
Az emberiség eljövendő Michael-ünnepének gondolatai. Illés
újratestesülése Lázár-Jánosban, Raffaelloban és Novalisban.
Raffaello áthaladása a Hold, a Merkúr, a Vénusz és a Nap
szféráján. Kapcsolata a Jupiter-szférában Goethével, Eliphas
Levivel és Svedenborggal. Hermann Grim Raffaello-életrajza. Raffaello életének utóhangja Novalis mágikus idealizmusában. Michael erőinek megnyilvánulása a lélekben, tettekben kell megelevenedniük, hogy győzelmet vívjon ki a démoni
sárkány természet felett.
Jegyzetek 161

Témakörök