Auschwitz parancsnoka voltam

Fülszöveg

„Elfogták a világtörténelem talán legnagyobb gyilkosát" - írta szalagcímében a New York Times 1946. március 17-én. S valóban, kevés olyan ember van, akinek kezéhez közel egymillió ártatlan ember, férfiak, nők és gyermekek vére tapadt. Rudolf Höss a náci Németország által létrehozott legnagyobb és legtöbb áldozatot követelő koncentrációs és megsemmisítő tábor parancsnokaként nagy kötelességtudattal és munkakedvvel, szenvtelenül működtette éveken keresztül az Auschwitz és Birkenau közelében felépített táborkomplexumot.
A magyar olvasóközönség által Róbert Merle 1952-ben írt fiktív önéletrajzi regényéből (Mesterségem a halál) megismert Höss most saját szavaival mondja el élettörténetét. „Senkit sem öltem meg személyesen, pusztán az auschwitzi megsemmisítési programvezetője voltam", mondta, s egyszerűen nem értette azokat a kérdéseket, amelyek arra vonatkoztak, hogy a meggyilkoltak rászolgáltak-e a kegyetlen halálra. Már a feltevést is irreálisnak tartotta: „nem érti, kérem, hogy... Tovább

Fülszöveg

„Elfogták a világtörténelem talán legnagyobb gyilkosát" - írta szalagcímében a New York Times 1946. március 17-én. S valóban, kevés olyan ember van, akinek kezéhez közel egymillió ártatlan ember, férfiak, nők és gyermekek vére tapadt. Rudolf Höss a náci Németország által létrehozott legnagyobb és legtöbb áldozatot követelő koncentrációs és megsemmisítő tábor parancsnokaként nagy kötelességtudattal és munkakedvvel, szenvtelenül működtette éveken keresztül az Auschwitz és Birkenau közelében felépített táborkomplexumot.
A magyar olvasóközönség által Róbert Merle 1952-ben írt fiktív önéletrajzi regényéből (Mesterségem a halál) megismert Höss most saját szavaival mondja el élettörténetét. „Senkit sem öltem meg személyesen, pusztán az auschwitzi megsemmisítési programvezetője voltam", mondta, s egyszerűen nem értette azokat a kérdéseket, amelyek arra vonatkoztak, hogy a meggyilkoltak rászolgáltak-e a kegyetlen halálra. Már a feltevést is irreálisnak tartotta: „nem érti, kérem, hogy nekünk, SS-embereknek, nem az volt a dolgunk, hogy ilyesmiről gondolkodjunk; eszünkbe se jutott soha". Emellett az, hogy mindenről a zsidók tehetnek, természetes dolognak számított. Mint régi, fanatikus nemzetiszocialista tényként fogadta el az antiszemitizmust. „Olyan alapvető tételnek könyveltük el ezt, amiben kérdés nélkül hisz az ember; semmiféle kételyem nem volt ezzel kapcsolatban. Teljességgel meg voltam győződve arról, hogy a zsidók az ellenpólust képviselik a német néppel szemben, s előbb-utóbb bekövetkezik a végső leszámolás a nemzeti szocializmus és a világzsidóság között, még békeidőben is. E doktrínák alapján feltételeztem, hogy a többi nép előbb vagy utóbb ugyancsak meggyőződik a zsidó-veszélyről, s hozzánk hasonlóan állást foglal vele szemben." Vissza