Az Újszövetség teológiája

Előszó

A könyv lényegében változatlan maradt. Csupán néhány kiegészítő utalással bővült, köztük olyanokkal, melyek a Holt-tenger melletti barlangokban felfedezett szövegekre vonaktoznak. ezek a szövegek egy zsidó szektának, valószínűleg az esszénusoknak a létéről tanúskodnak. Ezt a szektát a fő lelőhely alapján egyszerűen qumráni szektának nevezem. E szövegek felfedezése nem késztetett arra, hogy komolyabb beavatkozásokat hajtsak végre művemben. Véleményem szerint gyakran túlbecsülik jelentőségüket az Újszövetség interpretálásában. csak azt igazolják ezek a szövegek, amit olyan kutatók, mint W. Bousset, már régen láttak, hogy egyáltalán nem volt olyan egységes a zsidóság képe Jézus korában, ahogy ez talán rabbinikus szövegek alapján tűnhet. De ezt olyan apokrif írások is tanúsítják, mint az Énók-könyvek és a tizenkét pátriárka testamentuma, valamint a qumráni szövegekkel összetartozó Damaszkuszi irat. Az Újszövetség és a qumráni szövegek közötti egyes párhuzamok nem függőségi viszony bizonyítékai, hanem analóg képződmények a kor mozgásban levő zsidóságán belül. Valószínűleg az a legjelentősebb analógia, hogy a keresztény ősgyülekezet ugyanúgy az utolsó idő igazi Izráelének tartotta magát, ahogy a qumráni szekta, ami azonban semmiképpen nem bizonyítja az előbbinek az utóbbitól való függését. A gyülekezet szervezetét illető esetleges (egyébként szűkös vagy kétséges) párhuzamok is csak analóg képződmények.
Bőségesen kiegészültek az irodalmi utalások, és ezért a kiegészítésért, az önzetlen segítségért egészen rendkívüli hálával tartozom kollégámnak és utódomnak, W. G. Kümmel-nek. Vissza