Rudolf

Előszó

Rudolf trónörökös a modern közép-európai történelem egyik leglebilincselőbb alakja. Nagy ellentmondások és ígéretek embere volt, aki korai halála miatt is, máig érdeklődésre tarthat számot. Megpróbáltatásai és lelki gyötrelmei szélsőséges és felfogásban egymással élesen szemben álló, valamint igen eltérő motivációjú életrajzi munkák és magyarázatok sorát hívták életre. A múltban a célzatos és többnyire tartalmatlan közlemények voltak túlsúlyban. Ezt a témát elsősorban a szenzációhajhászok és a Rudolfot becsmérlők hada foglalta le magának, akik a trónörökös hírnevét szándékosan bemocskolták, és céljait, eredményeit jelentéktelennek állították be. Kisebb számú tanulmány és beszámoló ezzel szemben kritikátlanul dicsőítette ezt a kiemelkedő Habsburgot.
Az utóbbi hat évtizedben Rudolf élettörténetéről csupán néhány elfogulatlan beszámoló látott napvilágot. Egyik sem tárta fel azonban megfelelő rendszerességgel személyisége pszichológiai jellemzőit. Egyetlen pszichiáter sem kísérelte meg, hogy a szerencsétlen sorsú trónörökös fejlődését és hanyatlását alapos jelenségtani és pszichodinamikus magyarázattal támassza alá. Ez különösen meglepő, hiszen az utolsó Habsburgok közül jó néhány szenvedett pszichés betegségben. E hiányosság már a Rudolfról szóló első életrajz megjelenése után nyilvánvalóvá vált, melyet Oscar Mitis publikált 1928-ban. H. Srbik, a kiváló osztrák történész ennek alapján bírálta Mitist egy egyébként dicsérő hangvételű ismertetésében: "Nem túlzott-e Rudolf családi- és magánéletének jó szándékú védelmezése? Bár esküdt ellensége vagyok a lektűrízű irodalomnak, de úgy érzem, éppen pszichológiai okokból kellene ennél messzebbre menni". Vissza

Fülszöveg

Dr. Szalvendy János (John T. Salvendy) 1937-ben született Budapesten. Ifjúságát Magyarországon és az akkori Csehszlovákiában töltötte, majd Bécsben szerzett orvosi diplomát, s itt kezdte meg pszichiátriai szakorvosi tanulmányait is. 1971-től a torontói egyetem pszichiátriatanára, emellett 1975-től a Szent Mihály Kórház ambuláns pszichiátriai osztályának igazgatója. Társszerkesztője az „Ambuláns pszichiátria: fejlődés, gyógyítás, megelőzés" című kiadványnak, továbbá számos egyéb közleményt publikált a csoportterápia és a pszichoterápiás képzés témaköréből. Tagja az amerikai és a kanadai Pszichiátriai Társaságnak, alapító elnöke a Kanadai Csoportterápiás Társaságnak, tiszteletbeli tagja a Magyar Pszichiátriai Társaságnak. A maga szűkebb szakterületén közép- és kelet-európai szakértőnek számít, s így sűrűn felkeresi e térség országait: ide kötődő élményei alapján kezdett közelebbről foglalkozni a „psychohistory " vagyis a történelem-lélektan tudományos lehetőségeivel is. Eredményeit folyóiratokban, így a Valóságban közölte, majd megszületett Rudolfról szóló könyve, mely 1987-ben német, majd angol nyelven, 1988-ban pedig magyarul is megjelent. Vissza