Rubin és Zafír

Fülszöveg

Sri Lanka szigetén, az egykori festői szépségű Ceylonon, egy tengerparti szálloda idős tulajdonosnője felfigyelt egy fiatal párra, akik az ifjú emberek jó szokása szerint gyorsan egymásba habarodtak. A fiú helybéli volt, némi angol beütéssel, és amolyan mindenesi feladatokat látott el a hotelben, míg a lány Ausztráliából érkezett néhány hetes üdülésre, majd - természetesen a kibontakozó szerelem miatt - reklámgrafikusi állást vállalt, hogy maradhasson. A magányos öregasszony, a tulajdonosnő egyengetni kezdte a sorsukat, először csak merő jóságból, mert felébredt a rokonszenve irántuk, majd mind inkább azért, mivel emlékeztették őt balesetben elhunyt gyerekeire. Volt dolga elég, a fiatalembernek folyton meggyűlt a baja a hivatalos szervekkel, a rosszakarói ármánykodtak ellene, az öregasszony lassan egy intrikából szőtt háló közepén találta magát, ám erélyes és energikus személyiség lévén, úrrá lett a gondokon. A fiatal pár és a velük különös kapcsolatban lévő helybéli kisfiú már-már úgy vélhette, az életük sínre került, és a tulajdonosnő is családot tudhatott maga mellett az elveszett régi helyébe, amikor az emberi rosszindulatnál sokkal nagyobb erő, a természet szólt közbe: a szigetre szökőár csapott le, irtózatos pusztulást okozva, a gyönyörű szálloda az enyészet martaléka lett. Ám ekkor a faitalok visszaadták a kölcsönt: az idős asszony az ő segítségükkel talpra tudott állni, és együtt maradva immár hivatalosan is, új életet kezdhettek: a jóságos anya és nagymama, az ifjú házaspár, és a kis unoka... Vissza