Rubicon 2019/4.

Előszó

Részlet:
1919. március 21-én egy vértelen puccs eredményeként létrejött hazánk első totalitárius állama, a Magyarországi Tanácsköztársaság. A proletárdiktatúra a következő mintegy 4 hónap - az 1989 előtt hangoztatott "dicsőséges" 133 nap - alatt valóban diktatúrát, mégpedig bolsevik (rém)uralmat gyakorolt, és vezetői hamarosan hozzáláttak a társadalmi struktúra gyökeres átalakításához. A vér nélküli hatalomátvételt - marxista doktrína szerint: a hatalom megszerzését - követően annak megtartása, majd kiterjesztése már csak súlyos véráldozatok árán volt lehetséges. Az alábbiakban a rendszer genezisét jelentő 36 óra történéseit foglaljuk össze.
1919 márciusára válságossá vált az 1918. november 16-án proklamált Magyar Népköztársaság helyzete. A gyakrabban, de igen pontatlanul I. Magyar Köztársaságként említett entitás gróf Károlyi Mihály miniszterelnök, majd népköztársasági elnök irányítása alatt megaláztatások egész sorát szenvedte el fennállása 124 napja alatt (illetve 139 napja alatt, ha a Károlyi-kormány hivatalba lépését tekintjük kezdő időpontnak, amikor az ország papíron még királyság volt). A wilsoni békeelvekben vakon bízó államfő 1919 márciusára ébredt rá arra, hogy az antantot egyszerűen nem érdekli a magyar "demokratikus" átalakulás, és ekkorra publikussá váltak a békekonferenciára tervezett új határvonalak, amelyek nagyjából a trianoni döntést előlegezték meg. Az a politika, amely az antant kegyét kereste, egyszerűen csődöt mondott. 1919. március 2-án a Székely Hadosztály szatmárnémeti főhadiszállásán Károlyi harcias beszédet tartott, amelyben megfogalmazta a Nem! Nem! Soha! tételét, vagyis azt az elvet, hogy a népköztársaság nem fogadja el az ország radikális megcsonkítását. A Károlyi által koncipiált mottót az 1919 végén hatalomra került "ellenforradalmi" rendszer is átvette, és az egészen az ország 1945. évi szovjet megszállásáig a közbeszéd gyakori fordulata maradt. Vissza