Rubáiyát

Előszó

Omár Kháyyámot, a Sátorverőt, a középkori perzsa csillagászköltőt, akinek versei az iráni felföldön itt-ott már ezer éve oly bensőségesen siratták és ünnepelték az élet múló örömeit, egy ír eredetű angol író, Edward Fitzgerald ismertette meg Európával a múlt század második felében. A szeldsuk szultánoknak, Alp Arszlánnak, Maliksáhnak és Szendsernek a poétája csakhamar meghódította Nyugatot s főleg az angolszász világot. Négysoros verseiben, a rubáiokban, saját problémáira és vívódásaira ismert a modern kultúrember.
Fitzgerald igen jómódú úr, bohém mértékkel mérve egyenesen gazdag ember volt, igazi életművész. 1809-ben született, gyermekkorát Franciaországban töltötte, majd visszakerült a hazájába. A cambridgei Trinity College-ben végzett, Thackeray-nek és Tennyson-nak, a legjobb victorianus íróknak és költőknek volt a barátja. Ahogy túljutott az egyetemen, nem érdekelte többé a városi élet: suffolki birtokán kertészkedett, szép jachtján a parti vizeket járta, otthoni villájában pedig a műfordításait, régi spanyol verses drámák angolnyelvű szövegét csiszolta remekművekké. Ezenkívül képeket és műkincseket gyűjtött s élénk levelezésben állt korának nagy költőivel, Tennyson mellett Swinburne-nel, Dante Gabriel Rossetti-vel, akik elég sűrűn meglátogatták. Az ötvenes években mindjobban érdeklődni kezdett az arab és a perzsa irodalom iránt. Egyik barátja, az oxfordi Cowell professzor, felhívta figyelmét egy többszáz éves, finom, keleti kéziratra, melyet a Bodleiana-könyvtárban talált és Fitzgerald e kézirat - Omár Kháyyám versei - kedvéért megtanult, úgy-ahogy, perzsául, s barátja segítségével lefordította, majd hosszú évek türelmes munkájával versbe foglalta a kéziratos kis költeményeket. Kiadót nem talált rájuk, ezért saját költségén adta ki a könyvet, még pedig először titokban, névtelenül. A kis kötet a kiadó-antikvárius raktárában penészedett, eleinte fillérekért is eladhatatlannak bizonyult, s éppúgy nem keltett semmi feltűnést, ahogyan az Omár-versek csaknem egyidejű német és francia fordításai sem hatottak különösebben. Rossettiék azonban, csakhamar felfedezték a névtelen fordítást, ráirányították a figyelmet, s a keleti költő verskötete - angol szövegben - pár évtized alatt a biblia után a világ legtöbbször kiadott könyve lett. Vissza