Rubáiját

Fülszöveg

„...s most az Omar 'Khajjámról, amit tegnap este egyszuszra végigolvastam: elragadó. Már a bevezető tanulmány is olyan, mint egy élvezetes doktori értekezés - a fordítás óriási érdeme, hogy olyan, mint a népdal, nem érzi az ember mögötte az átalakítást. Az idegen költőegyéniséget. Általában, a népdalhoz, népmeséhez hasonlít legjobban az egyszerű ritmus, ismétlődő egyenletes rím-játék és nagyjából a szókincs is." (Móricz Virág Sziklay Andornak, Budapest. 1975. febr. 8.) „Hálával kell tehát adóznunk Sziklay Andornak, a tudós amerikai magyar írónak, hogy most, hosszú évek lelkiismeretes, gondos munkája után, nem Fitz Geraldot, hanem magát a régi perzsa sátorkészítőt szólaltatta meg magyarul. Nagyon helyesen jegyzi meg Szikiay előszavában, hogy veszedelmesebb kísértés nem is érheti a fordítót, mint a vers szépségére való törekvés az értelmi hűség feladása árán. Az az érzésünk, hogy Sziklay a helyes utat választotta: az olvasó, perzsa tudás nélkül is, bízvást elhiszi - különösen az új fordításnak Fitz Gerald szövegével való összehasonlítása után hogy Sziklay Andor hűségesen követte a perzsa költő művét kellemes, kifogástalan magyarsággal gördülő, s az elvégzett munka nehéz voltát csak oly ritkán eláruló verseivel. A fordítás bősége, gazdagsága szinte páratlan: Sziklay több mint kétszer annyi Omár-szakaszt gyűjtött egybe a könyvében, mint Fitz- Gerald a 'Rubaiyát' ú.n. 'végleges' kiadásában." (Harvany Bertalan, Látóhatár, 1957. 6. 383.) „Nem tudom, miféle 'hívás' szólította meg Ont. amikor erre a feladatra vállalkozott: a témaválasztás, illetve feladatválasztás mindig titokzatos folyamat. De bizonyos, hogy önzetlenül ilyen nagy feladatra vállalkozni: tiszteletreméltó vállalkozás. Ha valaki ma azt vállalja, hogy a világirodalom egyik remekét lefordítja magyar nyelvre, egyszerre szolgai a világirodalomnak és a nagy veszélybe jutott magyar szellemiségnek. Mindenképen hálásnak kell lennünk érette. A fordítás lelkiismeretessége, a filológiai pontosság, mindez külön öröm és jóleső meglepetés a mi időnkben. Néhány négysoros olyan, mint az akvarellel színezett éles grafika. Nagyon nehéz lehet hallani' azt (az értelmi közlésen túl) ami ilyen időbeli és térbeli messzeségből üzen. De olvasás közben néha úgy éreztem, jó Omar Khájjám elégedetten bólint a magyar tolmácsoláshoz. A 285. rigmust szívesen síromra vésetem; már amennyiben lesz sírom." (Márai Sándor Sziklay Andornak, New York, 1957. máj. 27.) „Sziliay Andor fordítása ismét a magyar irodalom kincsestarának darabjává tette a középkori perzsa költő versciklusai. Nem kisebb elődre kellett a Rubáiját magyar fordításánál visszatekintenie, mint Szabó Lőrincre, aki három évtizeddel ezelőtt fordította le Omán - helyesebben az angol Fitz Gerald által európaizált, a viktoriánus kor költői szemléletének mezébe bujtatott Omárt. Sziklay Andor a Rubáijátot az eredeti perzsa szövegek felhasználásával fordította, nem nyugatositotta Omárt, de nem is törekedett arra, hogy holmi keleti exotikumot csillogtasson meg olvasói előtt. Sziklay Rubáiját-fordítása egyszerre több arculatát mutatja a költőmisztikusnak s ezért is hat úgy, mintha együtt költené vele az egymásbafonódó négysoros dalokat: küzdő, vívódó munkatársa a magyarul megszólaló költőnek." (Juhász Vilmos. Hírünk a Világban, VII. évf. 7-9., 10.)

Angol, német, francia, katalán, cigány, olasz, spanyol, dán, orosz, svéd, lengyel, cseh, norvég, héber, jiddis, szanszkrit, örmény, eszperantó, volapük, maláji, albán, tamil stb. mellett magyarul most harmadszor szólal meg a perzsa Sátorkészítő, Omar Khajjám (1025-1050-1122) négysorosainak gyűjteménye, a Rubaiját. Erődi Harrach János (1871) és Szabó Lőrinc hét évtizeddel ezelőtt nem eredetiből készült átköltése után Sziklay Andor több perzsa kézirat felhasználásával, az eredetihez ragaszkodva minden eddiginél többet, 286 Omar-négysorost fordított le. 1957-ben, Washingtonban jelent meg kis példányszámban e vállalkozás előzménye, ifj. Radó Antal illusztrációival. Márai Sándor az értő irodalmár lelkesedésével üdvözölte a kötetet. (Kedvenc strófája az alább illusztrált 285. volt, melyet - levele tanúsága szerint - szívesen vésetett volna sírkövére.) A mostani, átdolgozott-kibővített változatot Elihu Vedder (1836-1923) amerikai művész rajzai díszítik. A magyar származású Willy Pogány többször is vállalkozott Omar Khajjám verseinek illusztrálására, perzsa írást utánzó betűkkel. (Jelen négysoros-illusztrációink egy 1967-es teheráni szindus kötet hangulatát idézik meg.) Vissza