Az imperializmus korszakváltásai

Előszó

Ma, amikor a Szovjetunió összeomlása nyomán világszerte erősödnek az emberi lét gyökereit fenyegető fasiszta áramlatok, sürgető elméleti feladat megvizsgálni, hogy mennyire törvényszerű ez a folyamat, és melyek a távlatai. Mivel a fasizmus az imperializmus édes gyermeke, lelkéből lelkedzett torzszülöttje, vizsgálata nem választható el az imperializmus elemzésétől.
Az imperializmus lenini elemzése nem avult el - időszerűbb, mint valaha. De az elemzés tárgya azóta többször is alakot cserélt, és a változások számbavétele nélkülözhetetlen a fasizmus korunkbeli előretörésének értelmezéséhez. Itt kellett a munkát elkezdenem.
Hamarosan meggyőződtem róla, hogy az imperializmus formaváltozásait a kapitalizmus döntő fontosságú mozgástörvénye, a profitráta süllyedő tendenciája határozza meg. Marxisták számára ismeretes, hogy ez a tendencia a szerves összetétel növekedéséből származik, abból a módból, ahogyan a termelékenység - a termelőerők - tőkés típusú fejlődése végbemegy. A profitráta és az összetétel egymásra ható mozgása szabja meg az újratermelési ciklusok menetét, a ciklusok módosulásai pedig korszakokra osztják az imperializmus történetét, és megtestesítik egy-egy korszak vagy történelmi forma sajátosságait.
Mindez persze két-három mondatba sűrítve nem hangzik túl világosan. A téma kibontásához az elemzések és a tényszerű adatok hosszú sorára volt szükség. Így lett a készülő írás egyre terjedelmesebb, és az egykötetesre tervezett könyv, amelynek eredetileg az „Imperializmus és fasiszta veszély" címet szántam, végül is osztódással kettőre szaporodott: a jelen kötet az imperializmus korszakváltásait tárgyalja, folytatása pedig a fasizmus alapvonásait fogja feltérképezni, általánosítva három múltbeli változat - a „klasszikus" olasz és német „ideáltípus", valamint a Horthy-rendszer-jellegzetességeit.
A terjedelem megnagyobbodásához néhány különleges körülmény is hozzájárult. Az egyik az, hogy jó ideje megszűnt hazánkban a marxi elmélet szervezett tanulmányozása: pártszervezetekben sem folyik ilyen tevékenység, mert nincs marxista párt, amely ezt a munkát elemi kötelességeként elvégezné. Sokszor tehát alapfogalmakat sem használhatok anélkül, hogy ne emlékeztetnék legalább szótári stílusban a jelentésükre: nem számíthatok rá, hogy olvasóimnak - ha lesznek - kisujjukban van a marxista fogalomkészlet. Másodszor: a marxista műveltség alacsony átlagszintje miatt bőségesen idézek Marxtól - különösen a gondolatmenetet elméletileg megalapozó első fejezetekben vállalva, hogy a sűrű hivatkozások megnehezítik az olvasást; nem baj, megéri, ha legalább pár apró cseppel megkínálhatom az olvasót a tiszta marxi forrásból. Végül, a tartalmi összefüggések megkívánták, hogy olyan kérdéseket is tárgyaljak, amelyeket máskor és máshol már kifejtettem. Normálisabb viszonyok között elég lett volna hivatkozni régebbi szövegeimre; „A történelem kelepcéi" c. tanulmányom azonban, ahol ezek túlnyomórészt megjelentek, ma már gyakorlatilag hozzáférhetetlen, újabb kiadása belátható időn belül nem lesz, jobbnak láttam tehát, ha helyenként akár hosszabb részleteket is átemelek belőle szó szerint, nehogy a gondolatmenet hézagos legyen. Vissza