Rózsaszínű szemüveggel

Előszó

Részlet a könyvből:
1942 nyarát Oroszországban töltöttem.
Nem éppen nyaraltam, de azért nem töltöttem rosszul a nyarat. Világot láttam, újszerű élményekben, izgalmas kalandokban volt részem. Nem panaszkodhattam. Belekóstoltam a tábori élet örömeibe. Reggel öltkor keltem, sátorban laktam, korán feküdtem és sokat sportoltam. Cserkész sohasem voltam, kicsit öregedő fejjel pótoltam a mulasztottakat. Igen, volt ugy, hogy az életem veszélyben volt. Lőttek rám. De tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy nem találtak el. Voltak rossz napjaim. De ezeket is átvészeltem. Ezek közül való volt augusztus 26-ika.
Akkoriban Sztarij Oszkol mellett tanyáztunk egy domboldalon. Az erdő túlsó felén volt a repülőtér, mi az innenső oldalt tartottuk megszállva. Cserjés, bokros részek között álcáztuk sátrainkat, felszerelésünket, a különféle anyagokat. A város és a folyó fekvéséhez viszonyítva, mintha csak a Svábhegyen lettünk volna. Lejártunk a strandra fürödni és az ünnepnapokat a városban töltöttük.
Addig nem sok dolgunk volt ellenséges bombázókkal. Legfeljebb csak futó ismeretséget kötöttünk velük. De itt közelebbi ismeretségbe kerültünk. Augusztus 26-án, a tűzkeresztség éjszakáján, parádés felvonulást rendeztek s azontúl úgyszólván naponta szerencséltettek látogatásukkal. A szóban forgó napon már délután megjelentek és váratlanul belegéppuskáztak a postagépet váró társaságba. Röpcédulákat is dobáltak, ezekkel figyelmeztették a lakosságot, hogy éjszaka ne tartózkodjék a városban, mert a várost egyenlővé teszik a föld színével. Ilyen előzmények után vártuk, hogy besötétedjék. Vissza