Előszó
Részlet a könyvből:
ELSŐ FEJEZET, amelyben meg van. írva, hogy néha-néha a rózsaszínű fellegeket is elhomályosítják azok a fekete viharfelhők, amelyek átvonulnák rajtuk.
- Javíthatatlan vagy! -...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
ELSŐ FEJEZET, amelyben meg van. írva, hogy néha-néha a rózsaszínű fellegeket is elhomályosítják azok a fekete viharfelhők, amelyek átvonulnák rajtuk.
- Javíthatatlan vagy! - mondta Vera és míg ezt mondta, fuldokolva zokogott bele a zsebkendőjébe, - de ilyen voltál örök életedben!
- No ne haragudj, - könyörgött Lilla - hiszen semmi rosszat sem mondtam azzal, hogy dicsértem ezt a szobát. Nekem tetszik! Utóvégre elég világos, tiszta...
- Világos, tiszta, - ismételte Vera sírva, miért nem hoztál valami börtöncellába? Rendben van, jól tudom, hogy nagyon szegények vagyunk és másra nem telik. De legalább ne bosszantanál azzal, hogy te itt gyönyörűségeket látsz!
- Látok is, - erősködött Lilla, - csak nyújtsd ki egy kicsit a nyakadat és hajolj ki jobban az ablakon. No látod, ott a tűzfal mellett még egy fa is van! És milyen lombos, milyen szép levelei vannak. Te, Verus, szavamra, még az illatát is ide érzem! Azt a jó, friss falevél-illatot.
Vera befogta a fülét.
- Könyörögve kérlek, hagyd már abba! Én itt meg fogok őrülni!
- Dehogy is fogsz, -- nevetett Lilla, - nagyon jól fogod magad érezni! Rengeteget keresek majd és neked csuda jó dolgod lesz. Holnap már meg is kezdem a varrást.
Vissza