Magyar olimpiai lexikon II.

Előszó

A sport történelme, az olimpiák történelme - bármiként gondolkodjék erről akár a sportoló vagy a közönség - szerves része a kultúra történelmének. S akárhogy szabdalják a történészek szeletekre az egységes emberi történelmet - gazdaság, társadalom, politika etc. történelme - a sport s ezen belül mind a csak magunk örömére, mind a versenyszerűen űzött sport egyre fontosabb alkotórésze az egységes emberi történelemnek...
De tartsuk vissza magunkat az eszmefuttatásoktól, az értékelésektől. A könyv, amit az olvasó kezében tart, maga is visszatartja magát az események értelmezésétől, magyarázatától. Adattárat kap kézbe a sport és a kultúra iránt érdeklődő. Az adattár úgynevezett "száraz műfaj", adat adat hátán. De kezdjük csak nézegetni az érmesek listáját, azonnal kezdjük feltenni a kérdéseket: vajon miért az európai, azok közül is miért a kontinens közepén elhelyezkedő államok sportolóinak nevei teszik ki a többséget? Melyek is voltak és miért az ún. magyar siker-sportágak? És így tovább. Azután olvasgassunk bele az életrajzokba. Rögvest kérdések támadnak: vajon nem az volt a magyar sport igazán diadalmas korszaka, amikor a sport még nem az emberi versenyistállók agyonmenedzselt rabszolgáinak küzdelme volt, hanem az emberi sokoldalúság, az emberi életöröm megnyilvánulásának élettere? Figyeljük csak meg - a szerző ennek hangsúlyozására külön gondot fordított -, hogy sportolóink a század első felében a sportban is és a köznapi életben is mennyire emberi szinten maradnak. Ugyanaz a sportoló, aki vív, emellett szánkózik, netán tornászik versenyszerűen. Vissza