Rózsa Sándor a lovát ugratja

Fülszöveg

MÓRICZ ZSIGMOND
RÓZSA SÁNDOR
Móricz Zsigmond életművének betetőzése kétségtelenül a Rozsa Sándor. Ebben a művében jutott el a nagy író a társadalmi fejlődés, az osztály viszonyok művészi elemzésének legteljesebb kifejezéséhez. Re gényét, monumentális tehetségének minden erejével, á „számon kívül maradtak" tömegének, a nincsteleneknek szentelte. Meg is mondja: ,,Nem életrajzot írok, hanem mesét, nem egy rablót akarok glori-fikálni, hanem egy mesehőst. Rózsa Sándor valóságos szimbólum." Móricz regénye távol áll mindennemű hamis betyár-romantikától. Rózsa Sándor eszköz ahhoz, hogy az író megszólaltassa a társadalom kisemmizettjeit, s hogy lemeztelenítse és teljes valóságában ábrázolja a nemes úri világot. Ebben a formában valósítja meg Móricz Zsigmond azt, amit előtte a magyar irodalomban senki olyan mélyen nem tudott megoldani: az urak történelme helyett kőbe véste 1848 igazi történelmét — a népét, s a történelem szintjére léptette azokat, akiket eddig kizártak onnan. Móricz ezt... Tovább

Fülszöveg

MÓRICZ ZSIGMOND
RÓZSA SÁNDOR
Móricz Zsigmond életművének betetőzése kétségtelenül a Rozsa Sándor. Ebben a művében jutott el a nagy író a társadalmi fejlődés, az osztály viszonyok művészi elemzésének legteljesebb kifejezéséhez. Re gényét, monumentális tehetségének minden erejével, á „számon kívül maradtak" tömegének, a nincsteleneknek szentelte. Meg is mondja: ,,Nem életrajzot írok, hanem mesét, nem egy rablót akarok glori-fikálni, hanem egy mesehőst. Rózsa Sándor valóságos szimbólum." Móricz regénye távol áll mindennemű hamis betyár-romantikától. Rózsa Sándor eszköz ahhoz, hogy az író megszólaltassa a társadalom kisemmizettjeit, s hogy lemeztelenítse és teljes valóságában ábrázolja a nemes úri világot. Ebben a formában valósítja meg Móricz Zsigmond azt, amit előtte a magyar irodalomban senki olyan mélyen nem tudott megoldani: az urak történelme helyett kőbe véste 1848 igazi történelmét — a népét, s a történelem szintjére léptette azokat, akiket eddig kizártak onnan. Móricz ezt akkor tette, amikor csúcspontját érte el a Horthy-rendszer uralkodó osztályainak fasiszta, népelnyomó politikája. Az 1942-ben megírt Rózsa Sándor második kötetének lapjain szinte vezér-
motívumként jelennek meg újra és újra Petőfi Sándor hallhatatlan sorai:
Dicsőséges nagyurak, hát Hogy vagytok? Viszket-e úgy egy kicsit a Nyakatok?
Abban a korszakban amikor a hivatalos történetírásban, az 1848 ¦as forradalom nemesi felkeléssé vált, Móricz számára egyetlen fáklyalángként égő kérdés létezik negyvennyolcból: a jobbágyfelszabadítás. S ebben nemcsak a száz év előtti személyeket tükrözi. Regénye, első sorától az utolsóig zúgja azt amit 1941 végén ír: „Nem bírjuk tovább a népnyomort."
Bár általános történelmi felfogásban Móricz Zsigmond sem tudott szabadulni korának áldatlan befolyásától, mégis a Rózsa Sándorban lehetetlen nem felfedezni, hogy az író alapvető változásért, forradalomért kiált.
Móricz Zsigmond nem érte meg a felszabadulást. Műve azonban, melyet egész élettapasztalatával és korfestő tollának minden tehetségével alkotott meg, ma eljut azokhoz akiknek írta, s a szocializmust építő milliók mély tanulságot merítenek belőle. Vissza