Előszó
Részlet a könyvből:
Új teremtés
Az Úr azért mondja ki a Szavát, hogy azok, akik ugyanezen Ige ,,által" lettek megteremtve, befogadják. ,,Tulajdonába jött" (Jn 1,11): a Szó nem idegen számunkra,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Új teremtés
Az Úr azért mondja ki a Szavát, hogy azok, akik ugyanezen Ige ,,által" lettek megteremtve, befogadják. ,,Tulajdonába jött" (Jn 1,11): a Szó nem idegen számunkra, és a teremtést Isten olyannak akarta, hogy bensőséges kapcsolata legyen az isteni élettel. A negyedik evangélium prológusa az Isteni Szó elutasításával is - azok részéről, akik ,,övéi", de ,,nem fogadták be" azt akarja mondani, hogy nem hallották az Ő hangját, és nem hasonultak a Logoszhoz. Ezzel szemben, amikor az ember, bár bűnös és törékeny, őszintén kitárul a Krisztussal való találkozásra, radikális átalakulás kezdődik benne: ,,Akik azonban befogadták, azoknak megadta a hatalmat arra, hogy Isten fiaivá legyenek" (Jn 1,12)
Befogadni az Igét, azt jelenti, hogy engedjük, hogy Ő formáljon, hogy így a Szentlélek erejéből hasonlóvá váljunk Krisztushoz, az ,,Atyától jött egyszülött Fiúhoz" (Jn 1,14). Ez egy új teremtés kezdete, megszületik az teremtmény, egy új nép. Akik hisznek, azaz akik hívő engedelmességben élnek, azok ,,Istentől születtek" (Jn 1,13), részesei lesznek az isteni életnek: fiúk a Fiúban (vö. Gal 4,5-6; Róm 8,14-17). A János- evangélium ezen részét kommentálva Szent Ágoston meggyőzően mondja: ,,az Ige által lettél teremtve, de szükséged van arra, hogy az Ige által újjá légy teremtve". Itt látjuk kirajzolódni az Egyház arcát, mint az Isten Igéjének befogadása által meghatározott valóságot, aki testté lett és azért jött, hogy fölverje sátrát közöttünk (vö. Jn 1,14). Isten ezen emberek közötti lakozása, ez az Ószövetségben előre jelzett sekina (vö. Kiv 26,1), most Isten végső jelenlétében megy végbe az emberek között Krisztusban.
Vissza