Rozanits Tibor grafikusművész kiállítása

Előszó

Rozanits Tibor grafikusi munkásságát az egyénisége szerint szigorú következetességgel vezérli. A természetelvűség klasszikus művészeti hagyományával, s ennek mesterségbeli tudásával indult pályájára. A technikai kivitel, a műfaj: számára azonos a gondolkodás, a beszéd, és az emberi-társadalmi magatartás határozottságával. Művein az etikai lényével való azonosságát mondja ki. A sokszorosított grafikát kezdetben a rézkarc (ebben is a hideg eljárás) jellemezte. Évekkel ezelőtt a linómetszet legfinomabb lehetőségeire figyelt fel, éspedig nem az élesen, folgokban, síkdekoratíven stilizált modorban, ahogyan például a századelő tette, elsősorban a képzőművészeti látásmód megújítása érdekében. Rozanits itt az anyag szinte viaszos puhaságát, a fémtől való különbözését tette eszközzé, mondandójának szolgálatában. Műveinek muzikalitása feltünő, lapjai azt az élményt adja át az értőnek, mint valamely modernül-klasszikus zenemű partiturái.
Témái a korszakunkba messzi-távolból a legközvetlenebb emberközelségbe érkező híradást tolmácsolják, s nem csupán időszerű érdeklődéssel, mert Rozanitsot a kozmikus érzékenység jellemzi, életművének alakulásában földünk viszonya az egészhez, a világűrhöz. Minden lapja intés az emberiség felé a veszélyeztetettségünkre, ugyanakkor az űrben való térhódításunk asztronautai, képzőművészeti izgalma is benne él a művész lelkiismeretében, - ennek a kettős perspektívának felvetése, érzékeny kifejezése áll kezeügyében. Így képviseli Rozanits Tibor - az olykor nehezen meghatározható modernség - személyes vállalkozását, egyetemes emberi érdek szerint, abban is itthoni, hazai nézőponttal és tehetséggel. Vissza