Róza El-Hassan

Előszó

Részlet a tartalomból:
Első pillantásra látszik, hogy El-Hassan Róza munkái erősen fogalmi jellegűek, ha tetszik, konceptuálisak - mégis, tárgyai és képei elsősorban tárgyak. A túlzottan poétikus címadás kerülése is azt jelzi, hogy a művek nem „szimbólumok", „metaforák", vagy más poétikai alakzatok, amelyek a tárgyat feloldják a (verbális) jelentésben, hanem önmagukért állnak ott, mondhatni, önmagukat jelentik. A tiszta fogalmi szint egyfelől, a tiszta tárgyiasság másfelől: a művész olyan fegyelmet, vagy egyenesen aszkézist kényszerít a nézőre, amely tiltja a fantáziálást, a személyes tartalmak belevetítését a műbe. Meglehet, ez a szigorúság részben még El-Hassan Róza monokróm festészeti neveltetéséből ered, de olyan magától értetődő természetességgel képviseli, amely a fiatal magyar művészek között egyedülállóvá teszi. Lemond az elbűvölő, poétikus ötletekről, az objekt-metaforákról, a misztikus technikákról, a kulturális jelentések kiforgatásáról, a viccről, sőt még az iróniáról is, amely a fiatal magyar képzőművészet legjobbjait jellemzi. Művei feszültsége a fogalmiság és a tárgyiság viszonyának, paradoxonainak pontos kidolgozásából ered.
A mű elkészítésének folyamata többnyire aprólékos munkát igényel: maga a kivitelezés egyben a probléma végiggondolása is. Ilyen folyamat a fali objektek beburkolása számtalan különböző színű nejlonréteggel, a megnyújtott tárgyakat előkészítő rajzok sokasága (amelyek hozzátartoznak az egész műhöz) és a tárgyak sorozatszerűsége, a bazalttömb megfúrása, az önmagával összekötött fa egyes pontjainak kikeresgélése és összekötése a másik kép megfelelő pontjaival. A tárgyakban tehát az elkészítés folyamatán keresztül paradox módon egészen közvetlenül jelennek meg a fogalmi problémák: lassanként, a munka során testet öltenek bennük. A láthatatlan láthatóvá válik.
Ezek a fogalmi problémák maguk is olyasfajta ellentéteket feszegetnek, mint a látható és a láthatatlan ellentéte, amely végső soron magának a képiségnek és a tárgyiságnak a para-doxona. Mit lehet megmutatni és mit lehet csupán elgondolni? Hogyan lehet megmutatni azt, amit csupán elgondolni lehet? Átgyúrhatja-e a fogalom az anyagot és az anyag a fogalmat? Melyik az eredendőbb? Melyik az erősebb? El-Hassan Róza valóban kartéziánus művész, mint Peter Weibel jellemezte: a világot rendező, a tárgyakat értelmező racionális fogalmak érdeklik, olyan fogalmak, amelyeket az ember alkot, az ember kényszerít rá a tárgyak világára, de nem a mindennapi életét élő ember, hanem a tisztán megismerő ember - a kartéziánus szubjektum. A fegyelem és a pontosság a tudományos gondolkodás jelzői, a racionális fogalmi háló és a tárgyi világ kapcsolata pedig a tudományos gondolkodás legalapvetőbb ismeretelméleti problémája... Vissza