Előszó
Részlet:
"Szélcsendes júliusi nap van, a kémény füstje függőlegesen száll az ég felé. Johannes Malmberget lelkész hajóval érkezik a szigetre, ahol Hans Barray halász és gazdálkodó, a sziget teljes...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Szélcsendes júliusi nap van, a kémény füstje függőlegesen száll az ég felé. Johannes Malmberget lelkész hajóval érkezik a szigetre, ahol Hans Barray halász és gazdálkodó, a sziget teljes jogú birtokosa és az itt lakó egyetlen család feje fogadja. Hans Barroy ott áll a mólónál, amelyet ősei építettek a part nagy, lapos köveiből, és az érkező hajót figyeli, nézi a két evezős megfeszülő hátát és fekete micisapkáját, s mögöttük a lelkész mosolygó, frissen borotvált arcát. Amikor a hajó már közel jár, odakiabálja:
- Hát eljött a tiszteletes úr!
A lelkész feltápászkodik a hajóban, tekintete végigpásztázza a partot, a fákkal körülvett épületeket, alattuk a réteket a domboldalon, hallgatja a sirályok és csérek rikoltását, a dolmányos sirályok úgy gágognak a szirteken, akár a libák, a peckesen lépdelő gázlómadarak a hófehér parti homokot túrják csőrükkel a ragyogó napfényben.
Aztán a lelkész kikászálódik a hajóból, imbolyogva elindul a mólón, de néhány lépés után megpillant valamit, amit azelőtt még sosem látott, a saját faluját a hegyek alatt a fő szigeten, úgy, ahogy innen, Barroyáról látszik, a Kereskedelmi Állomást és a házakat, a tanyákat, az erdősávokat és a kikötőben állomásozó bárkák hadát.
- A mindenségit, milyen kicsike minden, alig látszanak a házak."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal