Előszó
Az itt olvasható írással szándékom az volt, hogy rövid elméleti bevezetőt nyújtsak azoknak, akik a zsidó liturgia iránt érdeklődnek. Elsősorban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei...
Tovább
Előszó
Az itt olvasható írással szándékom az volt, hogy rövid elméleti bevezetőt nyújtsak azoknak, akik a zsidó liturgia iránt érdeklődnek. Elsősorban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékén előadott anyagot igyekeztem összefoglalni, kifejtve azokat a részeket, melyeket lényeges alapismeretnek tartok; munkám mindenekelőtt az oktatást segítő jegyzetnek tekintendő. Mindebből - valamint terjedelmi okokból is - következik, hogy sem egyes részek aprólékos taglalása, sem a legújabb kutatási eredmények bemutatása nem lehetett célom.
Elöljáróban meg kell említenem, hogy a jegyzet elsősorban a közösségi liturgiával foglalkozik, mivel a zene jelentősége főként itt nyilvánul meg. Ezt a korlátozást azért fontos hangsúlyozni, mert a zsidó vallásban a liturgia nem pusztán a gyülekezet elfoglaltsága, hanem átszövi a vallásos család és az egyén életét. A kettő egy egységet alkot, olyannyira, hogy azt kell mondanunk: a vallásos zsidó élete maga az istenszolgálat, a liturgia.
Közösséget hagyományosan tíz, vallási értelemben nagykorú - azaz tizenhárom évet betöltött - férfi alkot. Ezt minjánnak hívják. Reform irányzatok a nőket is beszámolják a minjánba, a hagyományos irányzatok azonban a közösségi liturgia kötelezettségét szinte teljes egészében a férfiakra hárítják.
Fontos sajátossága a zsidó liturgiának, hogy az imák elmondása, egyes bibliai fejezetek csendes ismétlése valamint meghatározott dallammal történő recitálása, és a szóbeli hagyomány egyes részeinek (azaz a Misna és a Talmud szakaszainak) tanulása egy egységet alkot. Mindez a vallástörvény, a halacha által szabályozott módon történik, melyet a hívő azokból a könyvekből ismer meg, melyeknek egyes részeit liturgikus praxisában is, mintegy imaként, elmond.
Vissza