Tőzsdei befektetők kézikönyve

Fülszöveg

A modern gazdaságokban különsen fontos szerepet tölt be a tőzsde. Ez a gazdasági szerkezetváltás "irányítója", a tőzsdei befektetők értékpapírvásárlási döntéseikkel határozzák meg a gazdaság jövőbeni szerkezetét. Ha egy vállalat részvényeit vagy kötvényeit jól el lehet adni, akkor a vállalat pénzt tud szerezni fejlesztési terveinek finanszírozásához és növekedni tud, ha a piac a papírokat kedvezőtlenül fogadja, akkor a növekedési lehetőségek beszűkülnek.
A szerkezeti átalakítás irányításán túl a tőzsdének "indikátor" szerepe is van. Az általános tőzsdei árváltozás jelzi a gazdaság közeljövőben előrejelzett alakulásával kapcsolatos várakozásokat, ha a tőzsdeindex gyorsan nő, a befektetők gazdasági növekedést várnak, ellenkező esetben visszaesésre számítanak. A rövid távú ingadozásokban a tőzsde érzékenyen reagál a helyi és világpolitikai fejleményekre, a kormányzatok és jegybankok döntésire és az egyes vállalatvezetők cselekedeteire. A befektetők árgus szemekkel figyelik a gazdasági fejleményeket, és vételi vagy eladási döntéseikkel "ítéletet" mondanak azok felett. Rövid távon természetesen nem "objektív" mérce a tőzsde alakulása. Különböző hírekre a befektetők eltérően reagálnak és várakozásaik is eltérők lehetnek. Néha az események jelentőségét vagy hatásait ítélik meg különbözőképpen, de éppen ez adja a tőzsde szépségét. A spekuláció alapja legalább olyan mértékben pszichológiai, mint amennyire gazdasági.
Magyarországon a múlt század végén és e század első felében igen aktív tőzsde működött, Budapesten a kelet-közép európai régió pénzügyi központja volt. Az elmúlt tíz évben a tőzsde újra "feltámadt", és kezdi visszanyerni korábbi gazdasági szerepét. A tőzsdén jegyzett papírok összértéke, az üzletkötések száma és volumene lenyűgöző mértékben növekedett, és 1996-1997-ban a tőzsdeindex is szárnyalt. 1991-ben a 40 tőzsdetag naponta átlag 10 üzletet kötött részvényekre, akkor legszebb álmainkban a napi 100 üzletkötés szerepelt. 1997 végén a 60 tőzsdetag napi átlagban több mint 3000 üzletet kötött, és a forgalom értéke is több ezerszerese az 1991-esnek. A gazdasági perifériájáról a tőzsde annak központjába került. A tőzsdei befektetőknek ma már nagyobb befolyásuk van a gazdaság szerkezetének változására, mint akármelyik minisztériumnak minősítve a gazdaságpolitikát és a vállalatokat.
A gazdaságnak erről a központjáról viszonylag kevés átfogó mű jelent meg. Az újságok ugyan naponta tudósítanak a legfontosabb eseményekről, de hiányzik a magyar közgazdasági szakirodalomból a tőzsde működésének, szabályainak áttekintése.
Rotyis József 1990 és 1997 között a Budapesti Értéktőzsdén dolgozott, 1993-tól annak ügyvezető igazgatója volt. Tevékenységével nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a tőzsde visszakapja megfelelő gazdsági súlyát. Műve hasznos kézikönyv lehet a tőzsdére kerülő vállalatok pénzügyi szakembereinek, a leendő befektetőknek és tőzsdei alkuszoknak egyaránt.
Átfogó ismertetést ad ugyanis az értékpapírokról, azok származékos termékeiről, a befektetési stragétiákról, a tőzsdei kereskedési rendszerekről és az ügyletek elszámolásáról, a kibocsátókkal szembeni követelményekről, a jogi és adózási háttérről egyaránt.
Különös értéke a könyvnek, hogy egyszerűen, érthetően és magyarul szól az olvasókhoz. A tőzsdei szaknyelv kívülállók számára általában nehezen érthető, ez is egyik oka annak, hogy az egész tőzsdei világ misztikusnak tűnik. Pedig igazából nem az, és e könyvből is látszik, hogy az írónak az a célja, hogy az olvasók megértsék, akkor a tőzsdéről is lehet érthetően írni. Ezért is ajánlom mindenkinek, akit a tőzsde világa érdekel.

Budapest, 1998. február 11.

dr. Járai Zsigmond Vissza