Fülszöveg
"Rott József egyéni látásmódú, szociaografikus érdeklődésű, saját útját járó író (...) A világirodalomban talán a nagy amerikai elbeszélőkkel, Hemingway-vel, Faulknerrel rokonítható" Tüskés Tibor
"Rott József az egyik legfontosabb magyar író. S nem is csupán a kortársai közül, hanem mindenestől. (...) Egyszersmind azt is kijelentem, modern író. Olyannyira modern, hogy éppen most éri őt utol a posztmodernből lassan-lassan kivetkező európai kultúra." Mányoki Endre
"Rott József a félelmetes prózaíró. Úgy értem, hogy félelmetesen jó. Kitűnő. Balladás, szikár, kemény, engesztelhetetlen. (...) Mint a görög sorstragédiák hősei, az ő alakjai is komor, nehéz, konok emberek. Minden súlyos, sötét, kiáltástalan - csak a mű, az írás ragyog fényesen." Száraz Miklós György
"Rott József novelláinak nyelvi megformálása kiváló képességű alkotóra vall. Olyanra, aki mérlegelés nélkül is érzi a szavak hangulati és képzeletfelidéző erejét. (...) A gyakori megszemélyesítésekkel, a képszerű, érzékletes...
Tovább
Fülszöveg
"Rott József egyéni látásmódú, szociaografikus érdeklődésű, saját útját járó író (...) A világirodalomban talán a nagy amerikai elbeszélőkkel, Hemingway-vel, Faulknerrel rokonítható" Tüskés Tibor
"Rott József az egyik legfontosabb magyar író. S nem is csupán a kortársai közül, hanem mindenestől. (...) Egyszersmind azt is kijelentem, modern író. Olyannyira modern, hogy éppen most éri őt utol a posztmodernből lassan-lassan kivetkező európai kultúra." Mányoki Endre
"Rott József a félelmetes prózaíró. Úgy értem, hogy félelmetesen jó. Kitűnő. Balladás, szikár, kemény, engesztelhetetlen. (...) Mint a görög sorstragédiák hősei, az ő alakjai is komor, nehéz, konok emberek. Minden súlyos, sötét, kiáltástalan - csak a mű, az írás ragyog fényesen." Száraz Miklós György
"Rott József novelláinak nyelvi megformálása kiváló képességű alkotóra vall. Olyanra, aki mérlegelés nélkül is érzi a szavak hangulati és képzeletfelidéző erejét. (...) A gyakori megszemélyesítésekkel, a képszerű, érzékletes hasonlatokkal, a szokatlan szóhasználattal csakúgy, mint az idősíkok hirtelen válogatásaival, a sejtelmek, titkok felidézésével szinte költővé emeli az elbeszélőt - lírizálja a novellát." Márkus Béla
Vissza