Rostában

Előszó

Az itt következő írás nem tart igényt különös érdeklődésre. Sem tartalmában, sem formájában nincs semmi új vagy szenzációs. Hiába keresi valaki a szerkesztés műgondját, ezt nem szerkesztették, hanem csak úgy összeállt. Ha valaki mégis rászánná magát elolvasására, jobb megértésül olvassa el ezt a bevezetőt.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendelete (1950. szept. 8-án: 34/1950 ) már csak legalizálta az 1950 májusában hozott határozatot és annak júniusi végrehajtását, mely gyakorlatilag megszüntette a Magyarországon élő 23 férfi és 40 női szerzetescsalád összes intézményeit. Száznyolcvankét férfi és 454 női szerzetesház került az állam kezére, és 2582 férfi és 8956 női szerzetes lett, rövidebb-hosszabb ideig tartó kényszertartózkodás után, hontalanná. (Az 1950 őszén történt megállapodás aztán az Egyház kezén hagyott 8 középiskolát. ) Ma már aligha vállalkozhat valaki arra, hogy hitelesen fölmérje és rögzítse azokat az eseményeket, melyek a végrehajtás során végbementek. De ez a néhány levél (34) megértéséhez nem is szükséges. Csupán azt kell megegyezni, hogy a szerzetesrendek és a szerzetesek túlnyomó többsége ellenállt minden olyan törekvésnek, mely őket a szerzetes életforma belső feladására akarta kényszeríteni. Igaz, ezt később nem is kívánták tőlük. Eleinte talán zökkenőkkel, kisebb-nagyobb kísérletezésekkel, de lassan-lassan kialakuló formációban ki-ki megtalálta a maga helyét és megvívta a maga harcát lelkének szabadságáért és legbelsőbb meggyőződésének érvényesüléséért. Persze ebben a törekvésben sokak segítségére volt az együvé tartozás tudatának ápolása, egymás lelki és anyagi megsegítése, az egymás iránti kölcsönös tisztelet és szeretet mindmegannyi megnyilatkozása. Nos, e kölcsönös segítés vonalába tartozik ez a 34 levél, melyet egy, a felelősség súlyát igen érző, magát e feladatra teljességgel alkalmatlannak tudó ember írt, hogy némileg könnyítsen lelkiismeretén, hogy megvallja: mennyire hálás az Isteni Jóságnak, hogy e közösség befogadta és fölnevelte őt, - és hogy mennyire tiszteli és szereti azokat, akikben Isten akaratából Krisztust kell szolgálnia. Vissza