Rossini: Mózes

Előszó

Várja meg a bemutatót megelőző estét. Semmi sem ösztönzi jobban az ihletet, mint a szükség: az, hogy a másoló ott ül, munkájára várva, s az, hogy az aggódó színigazgató haját csomókban tépve ki, sürgeti Önt.
Az én időmben a harminc éves színigazgatók mind kopaszok voltak. Az "Otello" nyitányát a Barbaja-palota egyik kis szobájában írtam, ahová minden idők legkopaszabb és legvadabb igazgatója egy tál makarónival s azzal a fenyegetéssel zárt be, hogy addig ugyan ki nem enged a szobából, amíg az utolsó hangot is le nem írtam. "A tolvaj szarka" nyitányát a bemutató napján a milánói Scala padlásán írtam; ide zárt be az igazgató. Négy gépész őrizete alatt álltam: ezeknek utasításuk volt, hogy kéziratomat laponként dobják ki az ablakon, melynél a másolók már várták, hogy leírhassák. Ha nincs kézirat - szólt az utasítás -, helyette engem kell az ablakon kidobniuk. A "Sevillai borbély"-nál egyszerűen oldottam meg a dolgot: nem komponáltam nyitányt, hanem "Elisabetta" c. "semi-seria" operám nyitányát vettem elő. A közönség tökéletesen meg volt elégedve. Az "Ory grófja" nyitányát horgászás közben Aguado úr társaságában írtam: a lábamat a vízbe lógattam, s közben Augado úr előadást tartott nekem a spanyolországi pénzügyi állapotokról. A "Tell Vilmos" nyitányát csaknem a fentihez hasonló körülmények között írtam. Ami végül a "Mózest" illeti - ehhez egyáltalán nem írtam nyitányt. (Részlet Rossini leveléből, melyet feltehetően egy fiatal komponistához írt) Vissza