Rossini a melódia királya

Előszó

A géniusz, a lángoló tehetség szíve vérét áldozza művészetéért, mialatt feljut arra a magaslatra, melyen felülemelkedhetik a mindennapi élet gyarlóságain, fogyatékosságain és eljut álmai világába, ábrándjai birodalmába. De az az út, amelyen haladnia kell, hogy lángelméjének szolgáljon és eszméit diadalra vigye, töviseken és göröngyökön át vezet, amelyeken csak vérző lábbal és legtöbbször az emberek érzéketlensége és vak félreismerése folytán megsebzett lélekkel tud átvergődni. Anyagi gondokkal, az emberke rágalmaival, lebecsülésével kell küzdenie, hogy művészálmainak hódolhasson.
Gioachino Antonio Rossini, a hírneves olasz zeneszerző ebben a tekintetben kivétel. Már egészen kicsiny korában a szerencse kíséri lépteit, kézenfogja és mosolyogva vezeti a diadal felé, amely glóriaként ragyogja be egész életét, végigkíséri egész útján és még akkor sem hagyja cserben, amikor a nagy zeneköltő örökre elbúcsúzik az élettől. Az egész világ gyásza és részvéte kiséri nyugvóhelyére és két város verseng azért a dicsőségért, hogy emlékművet állíthasson felejthetetlen fiának... Vissza

Fülszöveg

Méltán nevezeték Rossini-t a "Melódia királyá"-nak ugyanakkor, amikor halhatatlan kortársa, Verdi, megállapítja, hogy Rossini "Sevillai borbély"-a a vígoperák királya. Ha még hozzátesszük hogy Rossini egyúttal a nők bálványa is volt, akkor megértjük, hogy a kitünő írónő miért választotta könyvének tárgyául, illetve hősének ezt a csodálatos tehetségű olasz zeneszerzőt, akinek élete a legváltozatosabb emelkedéseket és sülyedéseket mutatja.
Volt olyan operája, amelyet napok alatt írt és örökéletű lett, volt olyan, amelyen a legnagyobb elmélyedéssel hónapokig dolgozott és egyetlen előadást ért meg, leghíresebb operáját, a "Sevillai borbély"-t a bemutató előadáson kifütyülték.
Ez a művész, különösen a komponista sorsa...
Rossini szülei abban a korszakban voltak fiatalok, amikor még osztrákok és franciák verekedtek Itáliáért. Az osztrákokat zsarnokoknak, a franciákat felszabadítóknak érezték az olaszok.
Rossini akkor volt kisgyerek, amikor az apját az osztrákok letartóztatták és anyja, akinek kitünő hangja volt, beteggé énekelte magát, hogy családját fenntarthassa.
Amint a kis Gioachino felcseperedett, tüneményes karriert kezdett befutni, ami ugyan igen sok operájának bukásával volt fűszerezve, azonban a végén úgy az erkölcsi, mint az anyagi sikerek egész záporesője halmozta el. az érdekes azonban az, hogy hazájával, imádott Itáliájával, a sok intrika következtében, meghasonlott és ezért Párisban fejezte be életét.
Salaczné Zachár Ilona kitünő olvasmányt nyújt nemcsak a zenekedvelő, hanem a legtágabb értelemben vett nagyközönségnek is. Vissza