A halál utáni élet

Fülszöveg

Rosemary Brown londoni háziasszony viszonylag egyszerű körülmények között nőtt fel, amelyek nem tudtak számára sem pénzt, sem szabad időt biztosítani zenei tanulmányok folytatására. Különleges transzcendens képességei folytán felnőttkorában parapszichológiai kapcsolat alakult ki közötte és a múltban élt nagy zeneszerzők között, akik az 1960-as években és ezt követően is gondolati úton zeneműveket diktáltak Rosemarynek. A zeneszerzők e csoportjának tagjai: Liszt, Chopin, Berlioz, Rahmanyinov és Monteverdi. A könyv megírásáig lediktált kb. 400 zenemű (zongoraművek, dalok, befejezetlen vonósnégyesek, versenyművek és szimfóniák) kottáinak egy részét zenei szakértők megvizsgálták és megállapították, hogy mindegyik a megadott zeneszerző stílusában íródott.
A zeneszerzők földi kapcsolatait Liszt Ferenc szervezi, akivel Rosemary hétéves baráti kapcsolatban áll. A vele folytatott beszélgetések során Liszt részleteket ismertetett a túlvilági lét körülményeiről, a zeneszerzők munkájának céljáról, és véleményt mondott több vallásfilozófiai kérdésről.
Az említett zeneszerzőkön kívül Rosemary számos túlvilági látogatója között szerepel még Mozart és Albert Schweitzer, akik szintén zenét adtak át neki, továbbá Albert Einstein.
A Rosemary által lejegyzett zeneművek nyilvános előadására több hangversenyen és a BBC televíziós adásaiban került sor, a Philips pedig ezekből nagylemezt adott ki. Vissza