Rontó Pál

Előszó

"A régi jó idők egiyk országszerte legkedveltebb és legolvasottabb írója Gvadányi József magyar lovas generális volt. Késő öreg korában kezdett verselgetni, de az olvasóközönség rövid pár év alatt annyira megkedvelte, hogy valósággal ostromolta újabb és újabb olvasnivalókért. Eleinte csak névtelenül jelentek meg mulatságos verses elbeszélései, de az első kötetek országos sikere felbátorítja a nyilvános fellépésre is. Még megérhette azt az örömöt, hogy neve széltében-hosszában ismertté és becsültté vált.
Gvadányi József gróf 1725-ben született Rudabányán, Borsod vármegyében. Az édesapja lovaskapitány, az édesanyja báró Pongrácz Eszter volt. Apai részről olasz származású, az édesanyja viszont tősgyökeresen magyar. A gimnáziumot Egerben, a jezsuitáknál végzi el. Mind a hat osztályban - akkor még hat osztályos volt a gimnázium - színjeles eredménnyel tanul. Felsőbb tanulmányait a nagyszombati - ma budapesti - egyetemen fejezi be. Majd édesapja példájára katonának áll be. Az akkori mozgalmas időkben Európa legkülönbözőbb harcterein harcol. Megfordul Csehországban, Poroszországban, Olaszországban és Franciaországban. Merészebbnél merészebb katonai vállalkozásokba kezd, de olyan szerencséje van, hogy mindössze csak egyszer sebesül meg: ekkor átlövik a bal lábát. Egyszer francia fogsába esik, de hamar kiszabadul. Az osztrák örökösödési háború befejeztével hazatér Magyarországra" Vissza