Rondó/Rondo

Előszó

Kiállításunk eredetileg a Budapesti Tavaszi Fesztivál felkérésére készült, melynek szlogenje - Búcsú a XX. századtól - sokféle értelmezésre ad lehetőséget. Munkatársaimmal nagyszabású terveket kovácsoltunk, majd egyre újabb és újabb köröket leírva arra az elhatározásra jutottunk, hogy saját régiónkat kell szemügyre venni, azoknak a művészeknek a segítségével, akikkel már dolgoztunk együtt, és szerepelnek a gyűjteményben, vagy akikkel már régen szerettünk volna együttműködni.
Bizonyára befolyásolt bennünket az a tény is, hogy eltelt egy évtized a nagy kelet- és közép-európai politikai változások óta, és bár nem volt szándékunkban versenyezni a stockholmi Moderna Museet Fal után című nagyszabású tárlatával, megpróbáltuk érinteni az érzékeny pontokat.
Három cseh, két szlovák, egy bolgár, öt lengyel, két román, egy horvát és hét magyar, összesen huszonegy művész - mágikus szám, de bevalljuk, hogy nem tudatos. Arra törekedtünk, hogy az egyes művek, főleg installációk, fotók és videómunkák megtarthassák saját aurájukat, miközben egymásra is vonatkoznak.
Ana Lupas drámai tartalmakat hordozó Nedves installációja előzőleg a székesfehérvári múzeumban szerepelt, és úgy éreztük, hogy témánk szempontjából nagyon fontos. Ivan Kafka metaforikus műve, mely Dolgos tehetetlenség címen futott korábban, a cseh irónia szép példája. Nedko Szolakov CD-ROM-ján jelentős szerepet kap. A műgyűjtő, a múzeumi témára készült kiállítás-sorozat első, nálunk bemutatott darabja. De büszkék vagyunk Dan Perjovschi román kiállításunkra készített üvegtáblás installációjára, melynek már a címe is nyelvi játék (Glass-nost), éppen úgy, mint a gyűjteménybe került Ondák, Beöthy/Németh, Forgács, Libera, Janin és Zmijewski-művekre.
Örülünk, hogy a magyar közönség számára új művészeket vagy műveket is bemutathattunk, melyek hol az irónia, hol a szelíd humor, hol a dráma eszközeivel vallottak az ezredvégi ember és művész identitás-kereséséről. Ha a századtól, sőt az évezredtől el is búcsúztunk, művész barátainktól semmiképpen nem. Vissza