Növekvő unokáim

Fülszöveg

„- Még írsz rólunk? - Kata elhenteredik az ágyon, fél szemmel a televíziót bámulja. A képernyőn Robin Hood és társai lapulnak a nottinghami erdőségben.
- Már nagyok vagytok. Kit érdekel, mi történik veletek?
- Kati néni azt kérdezte, a nagypapának már semmi sem jut eszébe?
Ez érzékeny csapás. Kiégett nagypapa. Egy ideig jó teljesítményt nyújtott, bekerült a csapatba, egy-egy szép húzását meg is tapsolták, aztán elkezdett botladozni, és a lelátóról füttyszó is hallatszott.
[...] volna még miről írnom.
Közben a család sétára indul. Ez sem gyors folyamat. Előtte inni kell, s egy-egy csokiszelet nélkül éhségünk elviselhetetlen volna.
- Ugye te nem jössz? - Kata kérdéseiben mindig érezni vélek némi iróniát. A nagymama stílusát örökölte.
- Nem.
- Mit csinálsz?
- Írok - mondom elszántan.
Kata visszavonul. Hallom, amint a többieknek suttogja: »Ha elmegyünk, biztos alszik majd. Zsuzsa néni azt mondta, hogy az öregeknek sokat kell pihenniük.«
Fogamat csikorgatom. Azért is írok ezekről a gazokról!"

Íme, milyen apró gesztusokon és hangsúlyokon múlik egy könyv megszületése. Rónay László Unokáim könyve után hasonló írásokkal lepi meg olvasóit. A szeretetteli családi légkörben játszódó kedves és valós történetek igazi karácsonyi ajándék az olvasónak, amelyeket Szűcs Édua művészien bájos és karakteres karikatúrái tesznek még élvezetesebbé. Vissza