Lélek és szó

Fülszöveg

Rónay László - mint tudjuk - elsősorban a 20. század magyar- és világirodalmát kutatja, faggatja és elemzi szuggesztív empátiával. De azt is tudjuk róla, hogy rendszeresen kitekint ezek előzményeire is. Vizsgálódásainak középpontjában mindig a művek erkölcsi mondanivalójának megvilágítása áll.
Jelen kötetében eddigi kutatásainak nyomvonalán halad tovább. Ezúttal kicsit részletesebben foglalkozik a századelő és a századforduló íróival, az erkölcsi normák lassú átalakulásával. Kiss József költészetének elemzése kapcsán például szót ejt a magyarországi zsidóság kultúrateremtő szerepéről, Kóbor Tamást pedig - Aranyhajú Rózsika című regényét méltatva - kiemeli a feledés homályából. A 19. század végének lírai törekvéseit jellemezve ugyancsak a kor erkölcseinek változásáról ír, s azt vizsgálja, hogy ezzel a jelenséggel szembesülve miként változtak, alakultak a líra kifejező eszközei.
A 20. század irodalmát faggatva többek között az izgatja, hogy miként vállaltak társadalomformáló küldetést a kor nagy írói, s e tekintetben kiterjeszti vizsgálatait azokra is, akik a társadalom nevelését a nyelv, a szép magyar beszéd és a pontos fogalmazás révén igyekeztek elmélyíteni. a magyarság sorsának alakulására visszhangzó irodalom természetesen különféle kifejezési formákban elemezheti a nemzeti történelem pozitív és negatív fordulatait. Rónay László a prófétai magatartás és a zsoltáros hang újraéledésével szembesít.
Erről szóló tanulmányát ellenpontozza 20. századi irodalmunk iróniájával és humorával foglalkozó esszéje, amely a humor és irónia stílusjellemzőinek feltárása mellett társadalomábrázoló szerepüket is megvilágítja.
Rónay László gondolkodásmódját sosem jellemezte a kizárólagosság, a legkülönfélébb írói törekvésekre egyaránt rezonál. Szóljon akár Márai Sándorról, Illyés Gyuláról, Jékely Zoltánról vagy a korszerű, nyitott keresztény gondolkodás európai rangú képviselőjének, Jelenits Istvánnak a munkásságáról, mindig beleérző, érdekes, szellemes elemzését adja törekvéseiknek. Vissza