Nyugat 1937. február

Előszó

Részlet a kötetből:

SAJTÓ VELEMENYEK A 30 ÉVES NYUGATRÓL
AZ EST

Beszélgetés Babits Mihállyal a jubiláló Nyugat három évtizedéről címen Bakos Ákos tollából a következő intervjút közölte:
Gimnazista gyerek voltam. Emlékszem, a magyar tanár úr egy nap egy szürkefedelű füzetet hozott az órára.
- Ez egy új irodalmi folyóirat, - mondta. - Most jelent meg az első száma. Az az érzésem, fiúk, hogy még sokszor fogtok a nevével találkozni.
És mi, páran, kíváncsiszemű, szomjaslelkű diákok, néztük, forgattuk a vastagpapírosú, szürkefedelű füzetet. Megakadt a szemünk a szerkesztők neve alatt díszelgő rajzon. Mikes Kelemen emblémáján: magányos gyertyaláng égett az asztalon, amelyre merengve könyököl egy kardos, kucsmás vitéz.
Aztán, talán egy önképzőköri órán, talán másutt megtudtuk, hogy az új folyóirat, a Nyugat, harcba indulása volt az új század Irodalmi forradalmának, tüntető szembefordulás az akkori hivatalos és félhivatalos irodalommal, a nagyoknak elismert addigi irodalmi nagyságokkal. A fiatal tehetségek lendülete, feltörése és előretörése, élükön Ady Endrével, új, külön, nagy programjukkal. Ignotus, Fenyő Miksa és Osvát Ernő indította útnak.
Nagyszerű sereg sorakozott a Nyugat toré, csak később értettük és éreztük meg, micsoda nevek. Tehetségük az új folyóiratban bontakozhatott ki. Egy részük ma már a temetőben álmodja tovább csendben álmait, de jórészük még itt él és alkot köztünk. A halottakra gondolva, Ady, Kaffka, Tóth Árpád, Kosztolányi és a többiek mellett feltűnik lőttem a nagy szerkesztőnek, Osvát úrnőnek papos alakja, aszkétás, sápadt arca, akivel pár nappal megrázó öngyilkossága előtt találkoztam és beszélgetem utoljára arénaúti lakásán. És most megint elém került az a harminc évvel ezelőtti szürkefedelű első szám. Vissza