Fák és gyümölcsök I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:

Mária házassága

A város közepén, a főtéren egymással szemben állt a három templom: katolikus, református, görög keleti. A katolikussal átellenben az új gimnáziumépület zárta be a teret. A kapun zajongva tódultak ki a gyerekek. Egy óra volt.
Kovács Miklós, a helyettes igazgató, még várakozott egy ideig az üres tanári szobában. Várta, míg szétoszlik a diákcsapat és kiürül a tér. Irtózott a csoportosulásoktól, mindig úgy érezte, nevetséges és az értelmetlenül fölcsattanó röhejek neki szólnak. Ilyenkor tavasszal, mikor a nyolcadikosok kiöltöztek, ruhája is feszélyezte. Ha fölsősök köszöntötték, először nem a kalapjához nyúlt, hanem a nyakkendőjéhez, rendszerint félrecsúszott, úgy lógott ki magas gallérja alól, mint egy összesodrott rongydarab.
A tanáriban a mosdó fölött aranykeretes tükör függött. A helyettes igazgató soha nem mert belenézni. Félt, hogy valamelyik kollégája rányit, észreveszi. Lealázónak tartotta, hogy egy férfi tükör elé álljon, általában, hogy külsejével különösebben törődjék. A férfi legyen szerény és lemondó, gyűlölje a hivalkodást: ez volt az elve. Zavarodott idegenkedéssel figyelte fiatal kartársait, akik gondosan öltözködtek, kölnivizet használtak, illatos tarka zsebkendőket hordtak és borotválás után bepúderoztatták arcukat. Megvetette őket, irtózott tőlük, mint a fertőzöttektől. Vissza

Fülszöveg

Ez a méretekben is hatalmas regény új írói eszközeivel és mondanivalóival mai irodalmunk igen komoly eseménye. Egy család története, amely a háború éveitől máig vezet s a magyar történelem e válságos idejét rajzolva, három nemzedéket mutat be. De nem az eseményekről számol be, amelyek a család sorsát alakítják, hanem szinte minden figyelme az emberi lélekre összpontosul, arra, ami a lélekben egy család keretén belül állandó s arra, ami folytonos mozgásban, remegésben, alakulásban van. Az, ahogy alakjait jellemzi, a lelkükön átfutó érzésekkel és kialakulatlan gondolatokkal, merőben új hang irodalmunkban, s talán az első nagyszabású kísérlet, amely a nyugat nagy regényíróinak eszközeit sajátítja el s hasonlítja át egy rendkívül tehetséges író egyéni eszközeivé. Nagyobb igényű regénnyel fiatal író az újabb időkben nálunk nem jelentkezett. Egyéni látásmódja, stílusának hajlékonysága s kifejező ereje, a regény felépítésében megnyilatkozó nagyszerű kompozíció nemcsak a kritika elismerését, hanem az olvasóközönség szeretetét is teljesen bizonyítja számára. Vissza