Cirkusz

Előszó

Részlet a könyvből:
ELSŐ FEJEZET,
melyben megismerkedünk hőseinkkel, a porvári iktatóhivatallal, Boriska és Irma kisasszonnyal, meg a Tarka tulok-hoz címzett fogadóval.
Az óra tizenegyet ütött.
A szoba elejében kecskelábú asztal állt, mellette pulpitus. Az asztalon egy halom akta hevert. Az aktahegy tetején egy légy ült.
Az óra ütésére a légy fölemelte bal hátsó lábát, kecsesen megvakarta a szárnya alját és fürkészőn körülnézett. Innét, a magaslatról pompásan kilátott a poros utcára. Szemközt három posztókabátos, fényescsizmás atyafi támogatta a kerítést. A sürgönydróton fecskék egyensúlyoztak. Odébb, üres kordé elébe fogva, két lomha ökör kérődzött fényesen csurgott a nyáluk. Veszettül sütött a nap.
Bent a szobában elhalt az óraütés. Csak az inga unott kattogása hallatszott.
A légy kinyujtózott kissé. Sima, csillámló felületet pillantott meg kilátója aljában. Egy pillanatra heves vágy fogta el, hogy lesétáljon és végigkorcsolyázzék rajta. Aztán csak billentett egyet a szárnyával és visszasüppedt álmatag mozdulatlanságába. A meleg lassan elbódította ; egy ideig még gyönyörködött benne, hogyan húz vastag, forgó kévékben az ablak felé a por; majd kellemes ernyedtség hatalmasodott el tagjaiban; lába berogyott, csápja lelankadt; szenderegni kezdett. Vissza

Fülszöveg

Részlet a könyvből:

"Az óra tizenegyet ütött.
A szoba elejében kecskelábú asztal állt, mellette pulpitus. Az asztalon egy halom akta hevert. Az aktahegy tetején egy légy ült.
Az óra ütésére a légy fölemelte bal hátsó lábát, kecsesen megvakarta a szárnya alját és fürkészőn körülnézett. Innét, a magaslatról pompásan kilátott a poros utcára. Szemközt három posztókabátos, fényescsizmás atyafi támogatta a kerítést. A srügönydróton fecskék egyensúlyoztak. Odébb, üres kordé elébe fogva, két lomha ökör kérődzött; fényesen csurgott a nyáluk. Veszettül sütött a nap.
Bent a szobában elhalt az óraütés. Csak az inga unott kattogása hallatszott.
A légy kinyujtózott kissé. Sima csillámló felületet pillantott meg kilátója aljában. Egy pillanatra heves vágy fogta el, hogy lesétáljon és végigkorcsolyázzék rajta. Aztán csak billentett egyet a szárnyával és visszasüppedt álmatag mozdulatlanságába. A meleg lassan elbódította; egy ideig még gyönyörködött benne, hogyan húz vastag, forgó kévékben az ablak felé a por; majd kellemes ernyedtség hatalmasodott el tagjaiban; lába berogyott, csápja lelankadt; szenderegni kezdett.
Ebben a pillanatban hátul, a szoba sarkában az állványok mögött, viharszerű fújtatás támadt, s nyomban utána egyre erősödő, süket csattanásban végződő zizegés, surrogás, mint amikor papírkötegek esnek szét s zuhannak földre." Vissza