Előszó
Tisztelt Olvasó!
Kétség sem férhet hozzá, hogy 2005-ben a világ legjobb labdarúgója kapta meg az aranylabdát, hiszen a France Football díja mellett a Barcelona brazil klasszisa zsebelte be a...
Tovább
Előszó
Tisztelt Olvasó!
Kétség sem férhet hozzá, hogy 2005-ben a világ legjobb labdarúgója kapta meg az aranylabdát, hiszen a France Football díja mellett a Barcelona brazil klasszisa zsebelte be a FIFA World Player Awardot is, azaz övé lett a két legrangosabb egyéni trófea.
Így aztán Pavel Nedved 2003-as és Andrij Sevcsenko 2004-es díja után Brazília „visszaszerezte" a Ballon d'Ort, hiszen 2002-ben Ronaldo volt a győztes.
Az a Ronaldo, aki Ronaldinho egyik példaképe, ugyanúgy, mint az aranylabdát 1999-ben elhódító Rivaldo. Rivaldo, Ronaldo, Ronaldinho.
A 2002-ben világbajnok brazil válogatott „három R-es" csatársora, amelynek tagjait azonban nem csupán az ázsiai vb-n aratott győzelem köti össze: pályafutásul talán legfontosabb részét valamennyien Spanyolországban töltötték-töltik, mindhárman rendkívül képzettek technikailag, ugyanakkor tökéletesen egészíttették ki egymást.
Aímg azonban Rivaldo a tipikus brazil csatár megszemélyesítője volt, aki inkább 10-es, mint 9-es, ha értik, mire gondolunk, Ronaldo pedig jobb napjaiban egy párduc indulási sebességét és könnyedségét ötvözte egy páncélos keménységével és feltartóztathatatlanságával, addig Ronaldinho teljesen más. Ő művésze a labdarúgásnak, amint a France Football szavazatainak indoklásából is kiderül. Az ő futballja közelebb van a művészethez, a varázslathoz, a mágiához, mint valaha bárkié is a világon.
Vissza