Előszó
Az elmúlt hatvan év során a brit festészet több szakaszra bontható fejlődésen ment át és a jelen kiállítási anyag valamennyi szakaszból ad néhány jellemző példát.
A kiállítást William Sickert, a...
Tovább
Előszó
Az elmúlt hatvan év során a brit festészet több szakaszra bontható fejlődésen ment át és a jelen kiállítási anyag valamennyi szakaszból ad néhány jellemző példát.
A kiállítást William Sickert, a legkiválóbb impresszionista festő munkássága nyitja meg. Sickert, aki pályája elején Whistler befolyása alatt állott, később közeli kapcsolatba került Degas-val és nyomdokaiba lépett. Rajztanulmányok alapján készített festményei, továbbá bizonyos mértékig témaválasztása is erről tanúsodik. Degas-hoz hasonlóan különösen szívesen festett enteriőrben elhelyezett alakokat, óvatlan pillanataikban, természetes pózaikban lesve meg őket - többnyire otthon, vagy a színházban és koncerttermekben - az éber megfigyelő sokat látószemével.Festményei merész kompozíciójúak, fényhatásokra és tompított színharmóniára törekvőek.
Többéves velencei és dieppe-i tartózkodás után 1905 visszatér Angliába és Camden Town-ban, Észak-London egyik igénytelen negyedében telepedik le, ahová egy sor stúdió követi,amelyek számos más impresszionista festő, pl. Lucien Pissarro (Camille Pissarro híres francia impresszionista festő fia), Harold Gilman, Spencer Gore és Charles Ginner találkozó helyévé válnak. Míg Sickert élete, végéig kritikával fogadta a nagy francia posztimpresszionista festészetet, követői - így Gilman és Gore -, Gauguin, Van Gogh és Cézanne hatására 1910 táján már élénkebb színeket használnak és egyszerűsítik kompozícióikat, noha életművük egészében konvencionálisabb és kötöttebb marad a realisztikus hatásokhoz. Gore és Gilman korán meghaltak - 1914-ben, illetőleg 1919-ben -, de barátjuk Charles Ginner, aki az építészeti témákhoz vonzódott, egészen 1952-ig folytathatta munkásságát.
A Roger Fry szervezésében 1910-ben és 1912-ben Londonban megtartott két posztimpresszionista kiállítás nemcsak annyit ért el, hogy a szélesebb nyilvánosság figyelmét Gauguin, Van Gogh és kortársainak munkásságára irányította - akik akkoriban még kevéssé voltak ismeretesek Angliában -, hanem bemutatták a Fauve-ok ("vadak") és a kubisták alkotásait is, főként Matisse, Picasso, Derain és Vlaminck műveivel."
Vissza