Fülszöveg
Rónai Béla, a Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott nyelvészprofesszora immár 80 éves. Ez a kerek évforduló így tehát az alkalomhoz illően egyben születésnapi köszöntővé avatja ennek a kötetnek a megjelenését.
A szerző munkássága a Pécsi Pedagógiai Főiskola (később a Pécsi Tanárképző Főiskola, majd az új Janus Pannonius Tudományegyetem, illetve jelenleg a Pécsi Tudományegyetem) magyar nyelvészeti tanszékéhez kötődik. Szerteágazó oktató-kutató tevékenységében szakmai érdeklődésének megfelelő szűkebb szakterülete végül kikristályosodott a néprajzzal is érintkező névtan, a nyelvjárástan, valamint a beszéd- és nyelvművelés témakörében. Életművére meghatározó hatással volt a Dél-Dimántúl, illetve szűkebb hazája, szülőföldje, gyermekkorának otthoni tája, a Somogy és Baranya megyehliz tartozó Zselic. Munkásságának ezt a vonulatát koronázza meg — egybe i . a hazai tájnyelvi atlaszok sorát gazdagítva — a Zse\\ci n)jelvatlasz (1993). f
A helytörténet, a néprajz, a névtan és a...
Tovább
Fülszöveg
Rónai Béla, a Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott nyelvészprofesszora immár 80 éves. Ez a kerek évforduló így tehát az alkalomhoz illően egyben születésnapi köszöntővé avatja ennek a kötetnek a megjelenését.
A szerző munkássága a Pécsi Pedagógiai Főiskola (később a Pécsi Tanárképző Főiskola, majd az új Janus Pannonius Tudományegyetem, illetve jelenleg a Pécsi Tudományegyetem) magyar nyelvészeti tanszékéhez kötődik. Szerteágazó oktató-kutató tevékenységében szakmai érdeklődésének megfelelő szűkebb szakterülete végül kikristályosodott a néprajzzal is érintkező névtan, a nyelvjárástan, valamint a beszéd- és nyelvművelés témakörében. Életművére meghatározó hatással volt a Dél-Dimántúl, illetve szűkebb hazája, szülőföldje, gyermekkorának otthoni tája, a Somogy és Baranya megyehliz tartozó Zselic. Munkásságának ezt a vonulatát koronázza meg — egybe i . a hazai tájnyelvi atlaszok sorát gazdagítva — a Zse\\ci n)jelvatlasz (1993). f
A helytörténet, a néprajz, a névtan és a nyelvjáráskutatás nála valób.tn szerves egységbe olvad. Erről tanúskodik írásai közül például a Rejtett kírtcsék nyomában című baranyai mondagyűjtemény is. Első átfogó igényű felsőoktatási teljesítményeként közreműködött az Anyanyeívünk (1955) megírásában. Az egységes tanárképző főiskolai jegyzetek, tankönyvek sorából kiemelkedik még a Nyelvművelés és beszédtechnika (19T4).
Széles körű ismeretterjesztő tevékenysége sohasem korlátozódott a nyelvkultúra ünnepi alkalmaira (a magyar nyelv, illetve az anyanyelv hetének rendezvénysorozataira), hanem hagyományt teremtve eleven folyamatosságot képvisel Pécs és a régió mindermapi médiavilágában (korábban például még a Pécsi Rádió nyelvhelyességi műsorában is, újabban pedig elsősorban a Dunántúli Napló állandó heti nyelvművelő rovatában).
A Fölnevelő édesanyám sorozatának személyes hangvételű címe is — Illyés Gyula Koszorú c. versének fölidézett kicsengésével — tükrözi a szülőhazához és az édesanyához fűződő anyanyelv nevelő-növelő kincsei iránt féltőn es otthonosan táplált meleg szeretetét. E nyelvművelő „egypercesek" sorát gyarapítja tehát — íme — ez a lU kötet is: ugyancsak válogatásként a Dunántúli Naplóban megjelent népszerű írások gyűjteményéből.
Az Olvasónak bizonyára élményszerű fölfedezésekben gazdag búvárkodást kínál a jelen összeállítás is. A szerző nevében azt kívánjuk, hogy jusson el a neki is szóló tanulságok felismeréséig, s ekként a nyelvi igényesség szükséglétét — mint a beszélő-író ember megszólalásának, megnyilvánulásának felelősségét — sikerüljön valóban folyamatosan működő belső késztetéssé tennie. Ha így lesz, a könyv máris elérte célját, teljesítette küldetését.
Vissza