Fölnevelő édesanyám III. (dedikált példány)

Fülszöveg

A szellemi ember értékét az szabja meg, hogy k kultúrát hordozó, őrző és közvetítő nyelvből mekkora részt hódított meg, szerzett meg magának. Kazinczy ezt így fejezi ki: „Szólj, s megmondom, ki vagy." A közismert szállóige ugyanezt mondja: „A stílus maga az ember." Illyés még továbbmegy: „Az írás és a beszéd módja mindenkit leleplez. Jól beszélni és írni magyarul, ez igazából jellemkérdés."
Sütő András a nyelviség másik oldalát villantja föl, amikor ezt mondja: „A szavak testvérkezek, amelyek embermeleget közvetítenek a másik embernek. Ezzel sikerülhet otthonossá, hazává tennünk a magunk és egymás számára a földet." Erre rímel a másik nagy székely, Tamási Áron válasza a katekizmusi kérdésre, arra, hogy Mivégett vagyunk a világon? - Avégett, hogy valahol otthon legyünk benne. S mi az otthon? - Biztonság, megértés, védelem, megbocsájtás, a család fészekmelege, ahol örökké csillagos az ég, ahol nem cikáznak a villámok, ahol a kis örömet is nagynak érzem, ahol elfelejtem gondjaimat, ahol anyanyelvem édes muzsikája szól...
Nagyon időszerűek ma - itthon és határokon túl - minden magyar ember számára Reményik Sándor örökszép sorai is: „Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek. / És áhítattal ejtsétek a szót./ A nyelv ma néktek végső menedéktek, / A nyelv ma tündérvár és katakomba. / Ezért úgy beszéljen ma ki-ki magyarul, mintha imádkozna. / Mintha aranyat, tömjént, mirhát hozna." Könyvem védőbeszéd édes anyanyelvünkért, de legalább oly mértékben felmagasztalása is annak. Vissza