Románkor

Előszó

Részlet a könyvből:
A román stílus - a magyar művészettörténet első, immár teljes egészében hazai talajból fakadó stíluskorszaka - Európa-szerte a kisebb-nagyobb feudális egységek, történetileg és gazdaságilag összetartozó tájak művészete. Ennek a sajátosságnak megfelelően Magyarországon is - 1000-1250 között - jól megkülönböztethető, helyi román stílus alakult ki. Hazánkban is megtaláljuk a román stílus megindulásának alkotó elemeit, mint az antik római építészet, szobrászat ekkor még felszínen lévő hagyatékát; hoztunk is magunkkal korábbi "őshazánk"-ból jellegzetes díszítő stílust képviselő iparművészetet, s a helyben talált - elsősorban szláv etnikumú - népelemek már ismerték az építkezés technikáját.
Amikor István király megszervezte a magyar államot s népe a keresztvíz alá hajtotta fejét, az új vallásnak szüksége volt hatalmas püspöki székesegyházakra, apátságokra és falusi templomokra, ezekben az írástudatlan népet a szobrászat és a festészet eszközeivel a vallás ideológiájára tanító képzőművészetre és nem utolsó sorban a szertartásokhoz nagymennyiségű textíliára, kézzel írt és festett misekönyvekre s egyéb - fa, bronz, vagy ötvösművű - felszerelési tárgyra. Kezdetben mindezt az egyszerre jelentkező igényt természetesen csak hazai művészekkel nem lehetett kielégíteni, külföldről kellett behívni kőfaragókat, festőket, iparműveseket. Javarészük ez időben még szerzetes, akiktől azután a helyi mesterek eltanulták nemcsak a művészeti technikákat, hanem a kor művészi stílusát is. Vissza