Romániai magyar nyelvvédő szótár

Előszó

Előszót írni könyvsorozathoz, amelyet még nem ismerek: gyönyörű, kockázatos, egyszerre hálás és hálátlan feladat. Szeretni a még arctalant, ajánlani a reménybelit: bizsergető. Azt jelenti, hogy ebben a bizonytalan és megbízhatatlan világban az ember bízik az olvasóban, bízik a szerkesztőben, bízik a szerzőkben: s nem ok nélkül. Vannak tapasztalatai. Látott már egyet s mást a szerkesztő kezéből, tudja, vagy legalább sejti, hogy kik lehetnek a majdani szerzők, és jól, nagyon jól, meghitten ismeri az olvasót. Tudja, az erdélyi magyarnak erős vára a nyelv: mert megvédi, akármekkora sereg ostromolná is. Az erdélyi magyar sorsa betűkből áll össze, betűk őrzik a múltját, a jelenét, a jövőjét - az ékezetes á betűk, a hosszú í, a rövid meg hosszú ő, ű, a gy meg a többi, saját jel, amely nélkül számunkra minden: elmondhatatlan. Szinte érzéki szeretettel írjuk le: é, meg ty, meg azt, hogy por és hamu vagyunk...
Persze, ez a könyvsorozat föltehetőleg nem lesz komor és nem lesz patétikus, avagy csak nagyritkán - ez tudást és olvasmányt kíván nyújtani, bölcs szórakozást és némi önismeretet, csöndes vigaszt és erős biztatást, bajokat feledtető, szép órákat, és olykor intő emlékeztetést.
Erőt és leleményt, ügyességet és bő képzeletet, meg nagyon sok olvasót kívánok szerzőknek, szerkesztőknek - és kellemes, könnyed és elmélyülő, szép órákat az Olvasónak. Vissza