Romániai magyar művészek kiállítása

Előszó

Annak, aki először lép be valahová, illik a nevét címéi hova tartozását fölfednie az őt fogadóval történő kézfogáskor. Vannak aztán furcsa helyzetek, amikor ez tulajdonképpen nem volna indokolt mégis úgy érezzük, meg kell ismételnünk (biztonságból) a bemutatkozást; olyan rég találkoztunk - és talán az a korábbi találkozás is csupán futólagos, felületes volt -, hogy a jóérzés megköveteli az emlékeztetést nevünkre, illetőségünkre. Meggyőződésünk szerint ezúttal az utóbbi esetről van szó: zömmel erdélyi művészek, a romániai magyar képzőművészet képviselői mutatkoznak be a budapesti tárlatlátogatóknak - több évtizedes szünet után. Egyesek persze jártak már itt a közelmúltban, több-kevesebb elismerést is kivívtak maguknak, csoportos fellépésükre azonban nagyon rég nem volt példa. Tulajdonképpen a Barabás Miklós Céh tárlatáig kell visszamennünk vagy (számos megszorítással) a negyvenes évek közepéig, ha e mostani vendégszereplés" közvetlen előzményeit akarjuk felkutatni, felmutatni. Persze, említhetnénk közbeeső állomásként néhány albumot, a Kriterion Könyvkiadó népszerű képzőművészeti sorozatának darabjait (az utóbbi éveket elvonói kiadó-fölötti tiltás bekövetkezéséig), amelyekből a kolozsvári marosvásárhelyi, csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi, bukaresti, nagyváradi, nagybányai műtermekben és kiállítóhelyiségekben nem járatos, távolabb élő ember valamelyes képet alkothatott magának egy művészet alakulásáról. Ám ez csak annyi, mintha kedves rokonainkat barátainkat fényképről ismerhetnénk.
Most hogy oly hosszú várakozás után újra itt a személyes találkozás, illetve megismerkedés alkalma, gondolom, nem lesz haszontalan megkönnyíteni a kollektív bemutatkozást. Nem lesz haszontalan, jóllehet súlyos személyiségek adják meg a rangját e csapatnak. Két évtizeddel ezelőtt a romániai magyar művelődés jellegéről súlypontjáról folyó vitában elhangzott olyan vélekedés, miszerint az erdélyi képzőművészet igencsak versenyben van az irodalommal mind művészi szintjét mind pedig a történelmi-társadalmi helyzet kifejezését véve figyelembe. Mégis nagyon kevés kivétellel a Romániában élő magyar festők, szobrászok, grafikusok, kerámikusok, textilesek nem kapták meg - legalábbis az országhatárokon túl - az a figyelmei amelyet megérdemeltek volna. Vissza