Romániai magyar irodalmi lexikon 5/1-2.

Előszó

Részlet a könyvből:
"Amikor a Romániai magyar irodalmi lexikon néven elhíresült vállalkozást lezáró kötet kéziratát elindítottam a nyomdai kivitelezés felé, volt egy olyan elgondolásom, hogy módosítok az eredeti címen, s ezt a zárókötetet ADALÉK A ROMÁNIAI MAGYAR IRODALMI LEXIKON V. KÖTETÉHEZ címmel bocsátom útjára. Hogy miért? - az a továbbiakból kiderül. A lexikon kiadói gazdái nem értettek egyet ezzel, így megmaradt az eredeti cím. Aggodalmaim azonban változatlanok. Ezért „mentség" is ez az elöljáró szó.
A jelen kötettel lezárul az a kiadvány, amely negyven évvel ezelőtt, a 200 évvel korábban, 1766-ban megjelent Magyar Athenas példáját idézve, s egy kedvezőnek ígérkező politikai konjunktúra hátszelét kihasználva, „az írásbeliség tágabb kereteire figyelmező" számbavételt tűzte ki céljául. „A törzset alkotó szépirodalom mellett - írta az első kötet előszavában a lexikon főszerkesztője és lelke, Balogh Edgár - sorra kerül itt a közirodalom (publicisztika, újságírás, bibliográfia, népművelő irodalom), a tudományos irodalom (szakirodalom, tudomány terjesztés), a művészeti irodalom, valamint a művészeteknek azok az alkotásai, amelyek tárgyuknál fogva kapcsolódnak az irodalomhoz (könyvgrafika, irodalmi tárgyú képzőművészeti alkotás, irodalmi művek megzenésítése, előadóművészet és színház, rádió, televízió, film, fotóművészet irodalmi vonatkozásai)."
A vállalkozásnak nem volt intézményi háttere. A Babes-Bolyai Egyetem Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke - didaktikai feladataira és szűkös anyagi kereteire hivatkozva - elhárította magától ezt a feladatot, így néhány tucat lelkes önkéntes (szerkesztőbizottság, szakszerkesztők, területi szerkesztők, egy-egy vidék magyar szellemi életének helytörténet-kutatója) vállalta, hogy a fent idézett koncepció alapján Venczel József által összeállított eredeti címszójegyzéket megpróbálják egy lexikontól műfajánál fogva elvárható adatokkal kitölteni.
Az alapeszközök sem álltak rendelkezésre, mindössze néhány részleges folyóirat-repertórium, amelyek államvizsga-dolgozatként készültek a két világháború közötti erdélyi magyar sajtó egyes termékeinek irodalmi vonatkozású anyagáról az egyetem magyar tanszékének professzorai irányításával. És persze régebbi lexikonok, részbibliográfiák, amelyek Venczel József számára a címszójegyzéknek is alapjául szolgálhattak..." Vissza

Fülszöveg

Lexikonunknak ezzel a két részre bontott 5. kötetével lezárul az a mű, amely több mint 40 évvel ezelőtt, 1968- ban, egy kedvezőnek ígérkező politikai konjunktúra hátszelét kihasználva, az akkor már fél évszázada a kényszerű önállóság útjára lépett romániai magyar írásbeliség „tágabb kereteire figyelmező" számbavételét tűzte ki céljául.
Kiadásának története külön szócikket érdemelne valahol ebben a kötetben: a hosszas huzavona után 1981-ben megjelent első és a kiadásra nyolc évig várakozó második kötettől a mostani utolsóig. Most végre lezárult a munka, amelynek körülményei az 1989-es változás után sem javalltak. Csak épp más - korábban elképzelhetetlen - akadályokba ütköztünk.
Hiányosságainak, következetlenségeinek magunk is tudatában vagyunk, de egy eszményi tökéletesség - mai körülményeink között pillanatnyilag csak halvány körvonalakban mutatkozó - reményében mégis útjára bocsátjuk ezt a zárókötetet. Mert amit sikerült összehordanunk, az közkincs, s vétek lenne egy szerkesztőségi polcon tovább rejtegetni.
Aki valamikor majd tárgyunk, az erdélyi/romániai magyar írásbeliség új számbavételére vállalkozik, annak bizonyára még újabb nehézségekkel (anyagiakkal és humán természetűekkel) kell szembenéznie. De szeretnénk remélni, hogy a napjainkban felnövő hazai filológusnemzedékben akadnak olyanok, akik ezeket a nehézségeket vállalják, és egy ilyen, felmérhetetlenül sok munkával járó és vajmi kevés sikerélménnyel kecsegtető munkában örömüket lelik.
Ebben a reményben bocsátja útjára ezt a kettős zárókötetet
A SZERKESZTŐ Vissza