Előszó
Részlet a tartalomból:
Mindig ezt mondjuk. Így illik. Ez a normális állapot. Csakhogy - ritkán történik valóban így. Arra a bizonyos generáció-váltásra csak társadalmi cezúra esetében nyílik igazi esély - de néha ilyenkor is kisiklatják.
Évkönyvünk kettős - 2004-2005-ös - kiadása két szempontból jelent nóvumot. Egyrészt mert összevont szám. Nem örülünk neki, de a finanszírozás körüli nehézségeket csak így lehetett áthidalni. Örülünk, hogy ennyire és így sikerült. Másodsorban a fiatalok jelenlétét kell jelenségként értékelnünk. Fiatal szerzője minden évkönyvnek volt, de arra, hogy a kötet felét fiatal szerzők dolgozataiból állítsuk össze - még nem volt példa. Jó volna ezt a tudományosság terein mutatkozó változás egyik jelének tekinteni, de ezen állítás igazságtartalmát más vonatkozások által is igazolni kell.
Az Évkönyv struktúráján nem változtattunk. Megtartottuk a belső szerkezeti arányokat is, bár a politikai, demokráciával kapcsolatos elemzések száma és oldalszáma is meghaladja a korábbit. Ennek egyik oka éppen a szakmai piacra most belépő fiatal szakértők örvendetes jelenléte. Ha már másodszor hivatkozom rájuk, hadd szolgáljak nevekkel (a kötetben található dolgozatok sorrendje szerint): Szőcs Levente, Márton János, Orbán Balázs, Székely István Gergely, Veress Emőd, Sárosi-Mardirosz Krisztina, Barna Gergely, Szabó László, Puskái Melinda, Magyari Sára, Juhász Mónika Anetta. Ha idevesszük a harmincas éveik elején járó szerzőket is, akkor további 4 nevet jegyezhetünk fel. És van fiatal szerző, aki 3 Évkönyv-dolgozatnak is részese.
Külön említést még az Évkönyv utolsó, dokumentumokat és összeállításokat tartalmazó fejezetéről kell tennem, ugyanis a kötet dokumentum-értékét kívánjuk növelni azzal, hogy ezúttal három olyan kronológiát is közreadunk, amelyek a romániai magyar közélet fontos toposzaival kapcsolatosak.
Végül, de nem utolsósorban szólnunk kell a támogatásról és támogatókról. A korábbi Évkönyv előszavában írtam: „Ilyen nehezen, mint az idén, még nem jött össze a kiadáshoz szükséges összeg." Egy kis malíciával azt mondhatnám: miként a fiatal szerzők jelentkezésében, e téren is megnyilvánul a fokozatosság.
Ezért kell külön köszönetet mondanunk azoknak a támogatóknak, akik nehéz helyzetünkben is segítettek: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma illetékeseinek, akik mellénk, az Évkönyv ügye mellé álltak akkor, amikor kicsit magunkra maradtunk. Köszönjük a támogatást a Határon Túli Magyarok Hivatalának is, természetesen, támogatásukra kezdettől fogva számíthattunk.
És köszönet minden munkatársnak, lektornak, személyes támogatónak.
Bodó Barna
Vissza