Román-magyar jogi szótár

Előszó

Társadalmunk állampolgára nemcsak jogok és kötelezettségek alanya, hanem teljes jogú és tevékeny részese a jogalkotásnak, jogszolgáltatásnak és államigazgatásnak is. Hozzájárulását az új társadalom építéséhez a tudatos részvétel jellemzi. Ennek alapfeltétele viszont az, hogy az élet egész területén ismerje és megértse, egyszersmind ki is tudja fejezni cselekedetei indítékait és célját. Ezt a megismerést és megértést, a fogalmak tisztázását és azonosítását, anyanyelven való szabatos használatát a jogélet terén és ezáltal a jogtudat kialakítását és az állampolgári nevelést kívánja szolgálni ez a szótár is.
Az egyén anyanyelvén gondolkozik, mérlegel és határoz, hogy egy bizonyos magatartást tanúsítson, illetve valamit cselekedjék. De cselekedeteinek, magatartásának minden esetben a jogszabályokhoz kell igazodniuk, az egész társadalom, valamint embertársai és saját érdekében is. Éppen ezért a jogi élettel való kapcsolat, a jogszabályokkal való élés a társadalomban mindenki számára elkerülhetetlen. A jog, a jogászat minden állampolgár ügye; egyfelől a törvényeket mindenkinek ismernie kell, másfelől viszont vannak olyan jogcselekmények, amelyeket a nem jogász is sikerrel elvégezhet és a gyakorlatban el is végez. A jogszabályok ez utóbb említett gyakorlati alkalmazására nemcsak az egyén saját ügyeiben kerül sor (például adásvételek, kölcsönszerződések stb. esetében), hanem a közösségi élet területén is, hogy csak a társadalmi nevelést, bíráskodást, vagyonkezelést vagy az államigazgatásban és jogalkotásban való tevékeny részvételt említsük. A mindennapi élet gyakorlatához előforduló ügyletek szabályozó rendelkezéseit közössége hagyományaként, a tapasztalatok eredményeként alkalmazza és örökíti át mindenki. Vannak természetesen olyan esetek is. amikor az egyén nem ismeri a tételes jogot, mégis helyes jogtudata és jogérzete megóvja attól, hogy helytelen magatartást tanúsítson. Vissza