Fordításelméleti szöveggyűjtemény

Előszó

Bár a fordítói tevékenység évezredes gyakorlatával párhuzamosan elméleti gondolatok és születtek a fordítás mibenlétéről (a német irodalomban és filozófiában például Luther óta folyamatosan jelen van a fordítás problémája), tudományos fordításelméletről csak az elmúlt két-három évtizedben beszélhetünk. Erre az időre esik ugyanis a nyelvtudomány egy kisebbfajta belső forradalma, amely a nyelvészek figyelmét a beszédtevékenység vizsgálata felé fordította. Ennek köszönhető, hogy a fordítás - mely e tekintetben kétnyelvű beszédtevékenységnek minősül - egycsapásra az érdeklődés előterébe került. De nemcsak ennek, hanem a technikai fejlődésnek is, amely ebben az időben csillantotta fel a kutatók előtt az automatikus (gépi) fordítás megvalósíthatóságának reményét, ezzel az emberi nyelv, a nyelvek közötti azonosságok és különbségek valamint a nyelvi kommunikáció merőben új szempontú vizsgálatára ösztönözve őket.
Sokfelé ágazó, többnyire természetesen nyelvészeti alapú, ám jellegzetesen interdiszciplináris tudományág van születőben, pszichológia, kommunikációelmélet, irodalomtudomány, matematika, szociológia, általános szemiotika stb. felől közelednek a kutatók a fordításhoz. Az új tudományág ma már elérkezett az önállósulás küszöbére, sok helyütt - a Szovjetunióban, az NDK-ban és az NSzK-ban, az Egyesült Államokban stb. - egyetemi tanszékek alakultak művelésére. A fordítástudomány már megfogalmazta terminológiáját (bár ez egyelőre még korántsem egységes), és megfogalmazta a kérdéseket is, amelyekre választ keres - mi több, némelyikre már meg is tud felelni. Vissza