Romák a XXI. század Magyarországán

Fülszöveg

„Minden közösség nyíltan vagy hallgatólagosan megszabja az asszimiláció feltételeit, melyek nem mindig könnyűek, sőt, zártabb és szűkebb közösségeknél lehetnek kicsinyesek és szándékosan nehezítettek. Az a mód, ahogyan e feltételek alapján valakit befogadnak vagy be nem fogadnak, nem mindig barátságos, sőt néha kíméletlen; lehet, hogy az asszimiláló társadalom nagyon sokáig valamiféle bántást tartogat az asszimilált számára, azért mert nem úgy köszön, nem úgy hangsúlyoz, nem úgy vitatkozik, és nem úgy intézi kereskedelmi és egyesületi ügyeit, ahogyan azt ott elvárják. De komoly belső életű és szigorúan egyensúlyozott közösségben az asszimiláció feltételei mindig világosak és határozottak, komoly közösség azt, akit egyszer befogadott, meg is védi, egyszóval: komoly közösség semmiben, s így ebben sem csal. Az asszimiláló közösség életének és társadalmi formáinak őszinte, rendezett, összhangzatos, avagy hazug, ellentmondó, összhangtalan volta talán a legdöntőbb tényező abban, hogy az asszimiláció folyamata egyenessé és tisztává, avagy ellentmondóvá és bizonytalanná válik-e." (Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után. Válogatott tanulmányok II. kötet, 729.0.) "Értelmetlen a rémült számolgatás, hogy hány év múlva hányan lesznek a cigányok a magyarokhoz képest. A cigányok ugyanis magyarok. Olyan magyarok, akiknek a mobilitását a magyar társadalom meggátolja. Olyan magyarok, akik ebben a kitaszítottságban önálló kulturális rendszert építettek föl. Alkotásuk ennek az országnak a nemzeti vagyona." (Derdák Tibor konferencián elhangzott előadásából)
„A másság nem abban van, hogy cigány vagy, hanem azt jelenti, amikor ezt külön, kiemelten, kurzívval: így hangsúlyoznod kell, vagy hangsúlyozzák mások. Nem azért lehetsz és vagy más, mert a kultúrád, a nyelved, a szokásaid elviselhetetlenül mások, hanem azért, mert mindig akad ember, aki így néz rád. Másságod annak a tekintetében kezdődik, aki rád néz." (Ismeretlen résztvevő) Vissza