Clerambault

Előszó

Ez a mű nem regény, hanem egy szabad lélek vallomása a vihar közepett, eltévelyedéseinek, aggodalmainak és küzdelmeinek története. Nem kell benne semmi önéletrajzi vonást keresni. Ha majd egyszer magamról akarok beszélni, akkor magamról beszélek, álarcz és álnév nélkül. Bár beléhelyeztem hősömbe bizonyos gondolataimat, de lénye, jelleme és életének körülményei az ő sajátjai. Le akartam irni azt a benső útvesztőt, a hol tapogatódzva tévelyeg egy gyönge, határozatlan, vibráló és formálható, de őszinte és az igazságért rajongó szellem.
E könyv némely fejezeteiben rokon a mi régi franczia moralistáink Elmélkedéseivel, a XVI. század végéről való sztoikus Essay-kkal. Olyan időkben, melyek hasonlítottak a maihoz, de fölülmúlták tragikus borzalom dolgában, a Liga vonaglásai közepett, Quillaume Du Vair elnök törhetetlenül irta felséges Párbeszédeit az állhatatosságról és vigasztalódásról a köznek bajaiban. Mikor Páris ostroma leghevesebben folyik, kertjében beszélgetve barátaival: Linus-szal, a nagy utazóval, Muséevel, az orvosi fakultás első dékánjával és Orphée iróval, miközben szemük még tele van az utczán nemrég látott szörnyű képekkel (éhenhalt szegény emberek, asszonyok, a kik azt kiáltozzák, hogy a landsknechtek gyermekeket falnak fel a Temple közelében), iparkodnak fölemelni fájó elméjüket azokra a magaslatokra, a honnét századok gondolatát lehet áttekinteni s a hol számon veszi az ember azt, a mi túléli a megpróbáltatást. Vissza