Hajnal felé

Előszó

Részlet a könyvből:
Virradatra elkészült a fedezék. Esőtől nyirkos, komisz szeptemberi hajnal volt: a fenyők ködben lebegtek, s nem látszott az ég. Lopva, éjszakánkint dolgoztak, egy állóhónapon át; a németek alkonyat után nem igen merészkedtek le az országútakról, de nappal gyakran végigböngészték járőreik az erdőt: azt a néhány partizánt hajszolták, akit az éhség vagy a kétségbeesés még nem kényszerített a harc föladására.
Három méter mély volt az üreg, négy méter széles. Az egyik sarokba matrácot vetettek és takarókat; a földön, tömötten, tíz zsák krumpli, egy-egy zsák ötven kiló. Az egyik falba, a matrác mellett, tűzhelyet ástak; kéménye egy bozótba torkollt, néhány méternyire a fedezéktől. Az odut annak a páncélvonatnak a leszakadt ajtajával fődték be, melyet a partizánok a mult évben röpítettek levegőbe, a vilna-molodeznói vonalon.
- Ne felejts el naponta friss gallyat rakni a csőre - mondta az orvos.
- Nem felejtem el
- Vigyázz a füstre.
- Igen.
- És sohase említsd senkinek.
- Sohanem fogom említeni - igérte Janek.
Apa és fia, kezükben lapáttal, még egyszer megszemlélték művüket. Jó kis "krijovka" - gondolta Janek- jó kis fedezék; észrevétlenül búvik meg a sűrűben. Nem tudná kiszimatolni maga Stefek Podhorski sem, akit a vilnai kollégiumban inkább "Winnetu, az apacsok nemes vezére" néven ismertek. (Janekot rézbőrű körökben a dicsőséges Old Shatterhand címzés illette meg.) Vissza

Fülszöveg

Erről a könyvről, amely a francia kritika nagydiját nyerte, világszerte csak a legnagyobb elragadtatás hangján emlékeznek meg és általában úgy jellemzik, mint a háború utáni francia irodalom legkimagaslóbb megnyilatkozását.
Az iró egészen szokatlan formába önti mondanivalóját, amelyet talán - de mindenesetre elég találóan - montázsnak nevezhetnénk. Mintegy egyidőben és egyszerre vetíti elénk a párisi bérház földalatti harcát, a lengyel föld diákból, orvosból, költőből és parasztból lett partizánjainak küzdelmeivel. A volgai éposszal együtt feltünik előttünk egy lelkileg csodálatosan tiszta, testileg elzüllött gyerekleány portréja is, aki a szent ügyért csak gyenge gyermektestével tud áldozni, de azután csodálatosan újraszületik a szerelem tisztító tüzében.
Fény és árnyék csodálatos játéka a könyv. De a fény egyre erősödik, sugárzása egyre ragyogóbb és végül vakító fényben tündöklik a nagyszerű hajnalhasadás.
Nem élményregény - éppen mert a legmélységesebb élmény: a mélyen lappangó összefüggések ihletett meglátása, az igaz művészet ezer színben változó gyönyörű tűzijátéka. Vissza